Lassan negyven éve, majd mindenhová viszem a fényképezőgépem. Smena, Hanimex, majd Praktica. Kezdetben a vadászat dominált, megszerezni, amibe az ember belebotlik. A gyermeki dicsekvés, megmutatni másoknak, ami már csak az enyém, itt a bizonyíték a fotó. Erről a korszakról kartondoboznyi fekete - fehér papírkép tanúskodik.

A soproni egyetemi évek alatt a leadandó gyűjteményeket diákkal is meg lehetett "váltani". Vadásztunk mindenre, ami ritka. Több ezer felvétel, igazi kuriózumok, az Uráltól az adriai machia bozótig. Bemutatni, épp oly nehéz, mint a falra akasztott trófeákat. Személyes, magányos műfaj.

Sokáig elleneztem a digitális fényképezést, későn vettem gépet. A Praktica felszerelésem kitűnő makro felvételek készítésére, ma már szinte csak ilyen a témában készítek felvételeket. Lári-fári, pocsék felbontás, bezzeg a papírkép, az igen. A Panasonic azonban eltántorított, közben a számítógépből is szobabútor lett, és a digitális fotózás előnye dobozba kényszerítette a Prakticámat.

Két év, csupán a természetfotózás húsz évéből. Választottam egy témát, a környék szépségeiből szemezgetek, a dolomit gyepet, a gyenesdiási faluvéget mutatom be. Egy kis kitérő a fenékpusztai "orchidea csemege". Az egész talán öt kilométeres körben elfér.

Nincs szebb, mint amikor az ember egyedül, legfeljebb szűk családdal, baktat az ösvényen, engedi magára hatni, ami körülveszi. Jót beszélgetni csak erdei sétán lehet. Sajnos, egyre több az emberi hülyeség, a flakon, rombolás, ostobaság, de ez nem a szépségvadászat témája.

Fogadd meg a tanácsom - "Menj messzebb!". Fejben és távolságban egyaránt! Az én vadászterületeim csak gyalog érhetők el. A bemutatott bangótól tucat méterre faluszéli szemétlerakat, - látogató hozta ajándék -, de a bozótos sűrűjét, már nem töri át az "eszement", a szépség érintetlen marad. Meddig?

Az igazi zsákmányszerzés akkor teljes, ha a csodálathoz tudás párosul. Fotózd le és nézz utána! Több, mint negyven év természetjárással a hátam mögött, erdőmérnökként, csak annyira jutottam, hogy mennyire keveset ismerek mindabból, mi körülvesz.

Sok szép vidéken vadásztam, az orosz tajgától a szlovák csúcsokig, nekem legszebb akkor is a "gyenesdiási - dolomit" virágözöne marad. Az maga a csoda.

Kilépve az erdőből mindig visszacseng a régi egyetemi köszöntés "Jó szerencsét!" Neked, kedves Látogató "Jó gyönyörködést!"

(Bernáth Miklós)