Pályája kezdetén főleg naturális stílusú csendéleteket festett, később hatott rá a szürrealizmus. A nyolcvanas évek elejétől vált világossá számára, hogy melyik utat válassza. A saját útját, amelynek középpontjában mindig az ember és főleg az arc és a szemek állnak. Elkezdte a magyar írókról, zeneszerzőkről és művészekről készített portrésorozatát. Ezen kívül vonzó téma volt számára a női portré és az aktok festése is. Ebben a témában nagy hatással volt rá Gustav Klimt és Egon Schide. A portréfestésben Gyémánt Lászlót tekintette mesterének és sokat tanult Ivon Albright amerikai festő képeiből, amelyekkel először albumban, később személyesen a chicagói art institutbeli kiállításán találkozott.