A 76 sz. főút Zalaegerszeg észak elkerülő nyomvonala négy, a Zala-folyóba tartó észak-déli irányú patakvölgyet keresztez. Az emberi megtelepedés egyik legfontosabb alapfeltétele minden időben a víz közelsége volt, így természetesen mindegyik patak mentén megtalálhatók ezek nyomai, az őskortól a középkorig.

Időrendi sorrendben a következő korszakok emlékeit, településeit figyelhettük meg: újkőkor, rézkor, bronzkor, valamint az Árpád-kor (11-12. század). Az első hangsúlyosabb emberi megtelepedés a középső rézkor elejére (Balaton-Lasinja kultúra, 763. és 764. lelőhelyek), míg a második a késői rézkorra (Baden kultúra, 763. és 766. lelőhelyek) esik.

Házakat is tartalmazó telepeket csak kis számban ismerünk mind Zala megye, mind pedig az egész kultúra elterjedési területén. Kiemelkedő jelentőségű, hogy összesen hat épület nyomait találtuk meg, melyek közt különböző alaprajzú és rendeltetésű épületek vannak. Mindegyik az alapárkos, felmenő falú háztípusba tartozik. Három, nagy valószínűséggel lakóháznak tartható épület téglalap alaprajzú és déli oldalukon egy-egy négyszögletes - valószínűleg gazdasági funkciójú - előépítmény csatlakozik hozzájuk; egy további épület pedig négyzet alaprajzú. Újdonság az a két, a lelőhely déli részén feltárt épület, melyek azonos típust képviselnek: alapárkosak, téglalap alaprajzzal, középen a tetőt tartó oszlopok helyével.

A középső bronzkori megtelepedés e vidéken korábban nem ismert népcsoport (Veteoov-kultúra) megjelenését jelzi. A középső bronzkori településnyom feltárása rendkívül fontos, mivel a korszak emlékanyaga mindezidáig teljességgel ismeretlen volt a Délnyugat-Dunántúlon. A Kis-Balatontól nyugatra fekvő régióban a kora bronzkor (Somogyvár-Vinkovci kultúra) és a késő bronzkor kezdete (halomsíros kultúra) közötti időszakban élő népesség emlékeiről nem álltak rendelkezésre régészeti adatok.

A 76. út megelőző régészeti feltárása során napvilágra került középső bronzkori településnyomok (Zalaegerszeg-Ságod-Bekeháza, Zalaegerszeg-Andráshida-Csár mellék) az Északnyugat-Dunántúl és Burgenland területén keresztül a mai St. Pölten vidékéről - az elmúlt évtizedek autópálya építéseit megelőző feltárásokból - jól ismert bronzkori népességgel, a Veteoov kultúrával hozhatók kapcsolatba. Az ún. álzsinórdíszes kerámia töredékei pedig az észak-szlovéniai és horvátországi régió hasonló korú leleteivel rokoníthatók. Mindez azt jelzi, hogy a Zala mente a bronzkorban is fontos kommunikációs útvonalat jelentett, amely a Duna, illetve a Dráva mellett élő népek között fontos közvetítő szerepet játszott.

A kora Árpád-kori településrészletek feltárása Zalaegerszeg és környéke középkori történetének árnyaltabb megismerését teszik lehetővé (763. lelőhely).