Tornyai János sajátos nyelvezetű, egyértelműen felismerhető életművéből nyílik időszaki kiállítás Gyulán, a Kohán Képtárban. Az összeállítás igyekszik teljes képet adni az alkotó munkásságáról.

Az alföldi festészet óriásairól – Kosztáról, Tornyairól, Nagy Istvánról – írta Kieselbach Tamás művészettörténész, hogy az európai festészet modern irányzatainak sajátos, magyar talajból fakadó megnyilvánulásaiként tekint reájuk.

Azt mindenképpen kijelenthetjük, hogy az ő ténykedésükkel egyidejű francia törekvésekről első kézből származó és naprakész információkkal rendelkeztek, melyeket fokozatosan építettek be saját festői nyelvezetükbe, majd alkotói énjük szűrőjén áteresztve azt hasznosították belőle, ami életművük belső fejlődése okán önkifejezésük szempontjából a legmegfelelőbb eszköz volt festői kiteljesedésükhöz. Így hozta létre Koszta József vásznain az „éjszakai napsütést”, vagy így születhettek meg Tornyai János végtelen variációszámú színorgiái a bajai határban, vagy a szentendrei művésztelep parkjában kiválasztott témákról.

Ezek az egyértelműen felismerhető, egyedi festmények érkeznek Gyulára, szeptember közepén. Jelen válogatásunk – az életműhöz képest szűkös kiállítóteret maximálisan kihasználva – azt célozza, hogy Tornyai János életművének minden fontosabb periódusát vagy jelentősebb képtémáját érzékeltesse színről-színre haladva, de nem „tükör által homályosan”.

Így bemutatásra kerülnek a Munkácsy Mihály kompozíciós megoldásait és színhasználatát idéző korai munkák éppúgy, mint a klasszikus alföldi festészet tematikájába illő darabok, vagy a bajai időszaktól kezdődően fokozatosan egyre színgazdagabbá váló bensőséges hangulatú táj és enteriőr-ábrázolások. Egy kisebb válogatás illusztrálja az 1984-ben előkerült Tornyai-festménylelet darabjait, melyek frissessége és erőteljes színhasználata száz év távlatából is lenyűgöző.