A Time-Base Corrector az analóg videotechnika kivételesen fontos kiegészítő egysége volt, stabilizálta a gyakran szétesésre hajlamos elektronikus jelet, korrigálta a szinkron, a hang- és a kép esetleges technikai hibáit s így jó minőségben tette láthatóvá, hallhatóvá a nézők számára az üzenetet. Ez az eszköz mára, mint a digitális világban szükségtelen, eltűnt – még mielőtt magyarul meg tudtuk volna rendesen nevezni.

A Time Based Art – idő alapú művészet – kategória is az analógból digitálisba forduló kor terméke. Mindazon műalkotások összefoglaló neveként kísérelték meg bevezetni, melyek más módon veszik igénybe a néző idejét, mint a festmény, a szobor, a grafika vagy az épület. Míg utóbbiaknál a nézőtől függ, mennyi időt szán a műre, az időalapú – gyakran médiaművészetnek is nevezett – formánál a befogadás alapvető feltétele, hogy a néző erre határozott időtartamot szánjon saját személyes idejéből, ami alatt a művet feltárja, meghallgatja, megnézi. Idő alapú a zene, a színház, a film, a rádió és a televízió, de idő alapú a digitális technikák elterjedésével megszületett interaktív multimédia, a virtuális valóságok, az augmentált világok, a komputerjátékok és az Interneten létrehozott műalkotások sokasága is.

A bemutató törzsanyagát az elmúlt öt év (2010–2015) alkotásaiból válogattuk, ún. „egycsatornás” videoművek mellett installációk és archívumi jelleggel helyben nézhető, korábbi munkák, összeállítások mutatják az aktuális képet és jelenítik meg az átalakulások hátterét.

A bemutató speciális része a digitális kultúrát tágasabban értelmező szekció, melyben a legfiatalabb generáció, a 19 év alattiak kreatív számítógép használatának sokrétűségéről győződhet meg a látogató a <19 Szabadfogású Számítógép Verseny révén, adott esetben akár a művészettől függetlenül.