A "Scripta Manent" ('az írott szó megmarad') című nemzetközi tematikus könyvkötészeti kiállítást 5 évente rendezi meg Tallinnban az Észt Könyvkötő Művészek Egyesülete, hagyományosan az észt kultúra valamely szegmensére fókuszálva. A sorozat 2010-es, negyedik állomása, mely az "Énekelt szavak" címet viselte, főhajtás volt a 80. születésnapját ünneplő észt zeneszerző, Veljo Tormis előtt, akinek munkássága a finnugor népek gazdag folklórjából merítkezik. A kiállításon 22 országból 171 alkotó vett részt.

Az Iparművészeti Múzeumban felvonultatott anyag válogatás a 2010-es seregszemlén szereplő könyvekből - túlnyomórészt észt, illetve néhány japán és egy magyar alkotó műveit láthatja a közönség (a Scripta Manent kiállításokon hagyományosan nagy számban mutatkoznak be japán könyvkötő művészek).

Az észt könyvkötő-művészet a 20. század első évtizedeiben kezdett kibontakozni, és szorosan egybefonódik Eduard Taska nevével, akinek 2010-ben ünnepelték 120. születésnapját. A 60-as évektől Észtországban megélénkült a könyvkötészeti kiállítások szervezése, eleinte még csak hazai művészek részvételével. Az első nagy nemzetközi seregszemlére, amely az eposzok témájára fókuszált, 1990-ben, egy évvel az ország függetlenségének visszanyerése után került sor. Az Észt Könyvkötő Művészek Egyesülete által 1995-ben kezdeményezett Scripta manent-sorozat folytatja a nemzetközi könyvkötészeti kiállítások tradícióját Észtországban.

A IV. Scripta manent kiállításon részt vevő művészek Veljo Tormis zeneszerző "Énekelt szó" című könyvének ez alkalomra nyomtatott példányához készítettek ihletett borítót.

Veljo Tormis művei az észt nép archaikus dalait közvetítik a jelenkor embere felé. A zeneszerző elhozza hallgatóinak az ősök korának szellemét, segít rátalálni a régi típusú észt népdal, az ún. regilaul valódi lényegére, az ősi dalokban rejlő, valójában most is létező világra. Tormis zenéje Észtországban és szerte a földön zeneszeretők ezreit bűvöli el egyszerűségével és misztikusságával. Nem megjegyzéseket fűz a népdalhoz, hanem láthatóvá teszi azt, ami a forrásanyagában - a samanisztikus szertartásokban és varázsmondókákban - eredettől fogva benne van.

A művészek által "felöltöztetett" kétnyelvű könyvtest, melyben a zeneszerző saját alkotói útjáról és az észt népdal kialakulásáról beszél, négy tanulmányból áll: A népdal megtalálása, 13 lírai észt népdal, A vas elátkozásának története és Észt balladák.

Annak ellenére, hogy korántsem könnyű feladat művészi formában tolmácsolni egy kis északi nép ősi dalait és az azokat a mai kornak közvetítő zeneszerző munkásságát, az eddigi észtországi nemzetközi könyvkötészeti kiállítások történetében a IV. Scripta manent büszkélkedhetett a legtöbb résztvevővel.

A budapesti kiállításon magyar felirattal látható Peep Puks Veljo Tormisról készített dokumentumfilmje ("Az újra meglelt dal", 1977), melyben a zeneszerző így vall: "Ahhoz, hogy megértsük a regilault, át kell áramoltatnunk magunkon, saját fülünkkel kell megéreznünk a lényegét. Csak így fedezhetjük fel tartalmi mélységeit, képeinek gazdagságát, szavainak csengését és hajlékony ritmusát, ami olvasáskor mind rejtve marad.