A kiállítás kiindulópontját az Ernst Múzeum Nagymező utcai elhelyezkedése és sajátosan strukturált tere képezik. Hogyan érzékeljük az építészeti tereket? Milyen asszociációkat ébreszt bennünk egy kiállítási tér, amikor azt nem műtárgyak tárházaként, hanem önmagában szemléljük? Felfoghatunk-e egy térbeli sétát a moziból ismerős utazási élményként? Hogyan kapcsolódik egymáshoz film és építészet, hogyan képezhető le az építészeti tér tapasztala a képzőművészeten keresztül?

A tárlat középpontjában a tér, történelem, látás és építészet kapcsolata, illetve az épített tér percepciója és analízise áll: a kortárs művészet különböző műfajai (mint installációművészet, performansz, fotográfia és audiovizuális média) és az építészet mint objektum, közeg, tapasztalat és környezet összehasonlításán keresztül. Címe, az Összefüggő terek, egyaránt utal az építészeti témákat körülölelő, összekapcsolódó diszkurzív terekre, az építészet különböző médiumokban megjelenő reprezentációjára, illetve a metszéspontokban egymást keresztező diszciplínákra.

Kiállításunk kapcsolódik ahhoz a nemzetközi trendhez, mely az építészet, a vizuális művészet és a mozgókép összhatásait követve, a kiállítási gyakorlatot e területek összefonódására irányítja, az építészeti teret mintegy "kiállítja", a művészetben pedig az építészettel kapcsolatos látásmódra összpontosít. Jóllehet az Összefüggő terek nemzetközi résztvevői a képzőművészet területén dolgoznak, tevékenységük összefonódik az építészettel, tér- és építészetelmélettel, designnal és filmkészítéssel.