1914. december 22-én született Budapesten polgári családban. Szülei - vele együtt - öt gyereket neveltek. Édesapja katonatiszt volt. Kiváló hangja miatt zenei pályára szánták, de a fiatal lány apáca szeretett volna lenni. Azonban kamaszként látta Hettyey Arankát Medea szerepében, s ekkor döntött a színészi pálya mellett.

Szülei eleinte ellenezték szándékát, féltve lányukat a pálya nehézségeitől. Miután Margit kijelentette, hogy kizárólag a Nemzeti Színház tagjaként tudja elképzelni színpadi pályafutását, hozzájárulásukat adták.

Vágya teljesült, a Színiakadémia elvégzése után 1936-ban a Nemzeti Színház szerződtette. Még főiskolai hallgatóként hozzáment egyik évfolyamtársához, Vadai F. Györgyhöz. Házasságuk nem volt hosszú életű, válással végződött. A fiatalember 1943-ban a Don-kanyarnál elesett. Margit 1944-ben hozzáment dr. Lázár Károly szülész-nőgyógyász orvoshoz, akivel annak haláláig szeretetben élt. Gyermekük nem született.

Lukács Margit pályájának legfontosabb szerepét, Madách Imre Az ember tragédiája Éváját már főiskolásként eljátszhatta. Ez a szerep végigkísérte egy életen át. Színpadon hét Ádám és hét Lucifer mellett közel ötszáz alkalommal formálhatta meg az „örök Nőt”. Vallásos meggyőződése miatt a Major Tamás vezette Nemzeti Színházban egy ideig nem léphetett színpadra. Ebben az időben állította össze „Méregből s mézből összeszűrve” című önálló estjét. Ezzel a kedvenc szerepeiből összeállott programmal nagy sikerrel járta az országot.

Ő volt az a színésznő, akiben a legerősebben élt tovább a háború előtti Nemzeti Színház legendás szellemisége. Az 1980-as évektől pályája újabb felívelő szakasza kezdődött. Jelentős szerepek sorát alakította ekkoriban.

Pályáján több díjban is részesült: megkapta a Jászai Mari-díjat (1957), az Érdemes művész díját (1958), a Kossuth-díj at (1963) és Kiváló művész díjat (1974) is. 1989-től a Nemzeti Színház örökös tagja. A 2000-ben alapított Nemzet Színésze kitüntető cím egyik első birtokosa.

2002. február 3-án hunyt el az Ódry Árpád Színészotthonban.