„Hajnalban szépülnek fák, virágok, füvek, harmaton, ha nap felkél,” - a sor Balassi „Cím nélküli gyűjtemény”-éből, a „Bánja, hogy…” című versből származik.


Megvette Körmendet tokkal, vonóval…

Bár múzeumunk, a körmendi Dr. Batthyány-Strattmann László Múzeum nem irodalmi múzeum, de megkerülhetetlen az a személy, aki úgy mellesleg 1605-ben tokkal, vonóval, piactérrel, várral együtt megvásárolta Körmend városát 46 ezer tallérért. Ő pedig, Batthyány II. Ferenc. (Jó vétel volt! A következő 340 évben a család kezén volt, és birtokközponttá is vált a város.) No, de mit keres Balassi lírai verssora a száraz tények mellett? Hát, összetartoznak!

Ha felmegyünk az állandó kiállítás negyedik termébe, ott szembe találkozunk a vár, majd kastély egykori urainak tablójával. Itt az elsőn Batthyány Ferenc, e néven a második arcképe tekint a tisztelt Látogatóra.


Balassi "kerítői" minőségben

Batthyány Ferenc ugyanis nem csupán nagy hatalmú ura volt Körmendnek, védelmezője a maradék Magyar Királyságnak, de a tudományok és a művészet pártolása sem állt messze tőle. Így támogatta, befolyással, pénzzel is az akkor már hírneves Balassi Bálintot. Pár verseskötete is Batthyány révén jelenhetett meg.

E támogatást aztán Balassi a maga módján és lehetőségeivel köszönte meg. Öt verset adományozott az akkor éppen Lobkowitz Poppel Éva kezéért küzdő Batthyány Ferencnek azzal a meghagyással, hogy adja elő ezeket a verseket, ahogy írta: „bizony oly verseket küldhetnék, hogy az Stalmaster leányának (ha értené ám)”, hogy biztosan sikerülne az udvarlás. Arra nem esküszöm meg, hogy a nagyhatalmú úr előadta valamilyen formában szíve hölgyének a strófákat. Az viszont tény, hogy a nász összejött, s ennek gyümölcseként világra jött a hadverő Batthyány Ádám.

Tehát a „Fegyverek közt hallgatnak a múzsák” ősi bölcsessége nem érvényesült Körmend későbbi urának esetében - sem.


Amint lehet, szívesen megmutatom Önnek ezt a tablót élőben is, itt az első emeleten!