A 2015. február 13-án, 94 éves korában elhunyt Erdélyi Zsuzsanna Kossuth-díjas néprajztudóst az Emberi Erőforrások Minisztériuma saját halottjának tekinti.

Erdélyi Zsuzsanna 1921-ben, Komáromban született. Nagyapja Erdélyi János író, irodalomtörténész, filozófus. 1953-tól tíz éven keresztül a Művelődésügyi Minisztérium népzenei kutatócsoportjában dolgozott, ott ismerkedett meg a magyar népművészet gazdag forrásvilágával. 1964-1971 között a Néprajzi Múzeum népzenei osztályának, majd 1971-től 1987-ig a Magyar Tudományos Akadémia Néprajzi Kutatócsoportjának munkatársa volt. Szakrális szövegfolklórral, a népköltészet szimbolikájával foglalkozott, a népi vallásosságot kutatta. Több tízezer szöveget gyűjtött. 1980-ban Esztergomban létrehozta a népi vallásosság gyűjteményét.

Legismertebb művei az Adatok a magyar népköltészet szimbolikájához (1961), a Hegyet hágék, lőtőt lépék. Archaikus népi imádságok (1974), az Aki ezt az imádságot... Élő passiók (2001) és a Századokon át paptalanúl (2011).

Erdélyi Zsuzsanna 2011-től a Magyar Művészeti Akadémia tagja volt. Munkásságát számos díjjal ismerték el, megkapta a Magyar Köztársaság Babérkoszorúval Ékesített Zászlórendjét (1991), a Magyar Köztársasági Emlékérmet (1992), a Kossuth-díjat (2001) is, a Magyar Művészeti Akadémia Nagydíját (2014) és a nemzet művésze címet (2014) is.

Az Emberi Erőforrások Minisztériuma és a Magyar Művészeti Akadémia Erdélyi Zsuzsannát saját halottjának tekinti.