A második világháborút követően több százezer katona és civil került Magyarországon szovjet fogságba. Még tombolt a háború, amikor a pusztítás helyreállítása érdekében elkezdték őket a Szovjetunió területére szállítani, ám hamar kiderült, hogy ez a ,,kis munka" hosszú évek keserves kényszermunkáját jelenti. Harmaduknak örökre.

Ez a történet két ember, egymástól elszakított házaspár személyes levelein keresztül elevenedik meg. Az ország helyzete, az elhurcolás menete és körülményei, a GUPVI táborokban és a ,,málenkij robot" ideje alatt eltöltött hétköznapok, a napi szükségletek, a kényszermunkára küldöttek és az otthon maradottak élete a nézők szeme előtt válik valósággá.

"Drága Irén! Ezeket a kusza sorokat egy marhavagon félhomályában kapirgálom a zsebemben talált mozijegyre. Egy szovjet tiszt megnyugtatásunkra közölte, hogy nem lemészárolni visznek minket. Szibériába tartunk hathetes munkára, hogy újjáépítsük azokat a városokat, amiket a németek és velük a magyarok leromboltak. Ne aggódjon miattam, ha nem lennék jó erőben, nem csaptak volna le rám a szovjetek. Amint módom lesz rá, jelentkezem. Bízom az idegenek jóságában, hogy eljuttatják a kezéhez ezt a cetlit. Vigyázzon magára, drága!"

Alapos kutatómunka segítségével és szakértők bevonásával egy olyan, levelekből álló egyfelvonásos darab született, mely két színész tolmácsolásában elevenedik meg, a térben pedig az Emlékhely tárlatvezetője kalauzolja a látogatókat. A munkatáborba elhurcolt férj és az itthon maradt, a mindennapi gondokkal küzdő feleség mesél az álélt eseményekről, s ezen keresztül magáról a történelemről. Rajtuk keresztül a család többi tagjának, környezetének, azaz Magyarország lakosságának hétköznapjaiba is belelátunk. Két idősík van jelen: a múlt és a most. Az egymástól elszakított házaspár térben és időben is el van választva egymástól, de olykor ezek a különböző síkok találkoznak, és megelevenednek az emlékek, az együtt átélt pillanatok vagy épp a fantáziavilágban lejátszódó események.