A szecesszió mindannyiunk szívügye, szerelem első látásra. A szecessziós vonal lágy, mozgékony, dinamikus, kecses, szeszélyes, könnyed, légies, játékos, akár nőiesnek is mondható. Első pillantásra úgy tűnik, hogy a szecesszió szemben áll a tervezettséggel, a kiszámíthatósággal, a múlttal, a történeti stílusokkal, a szigorú szimmetriával, a férfias racionalitással, egyszóval mindazzal, amit a 19. század második felében a historizáló stílusok képviseltek az európai művészetben. Felmerül a kérdés: lehet-e egy művészeti stílus „nőies"? Ha igen, mitől az?