Az 1892-ben Budapesten született Lajtha László egyszerre volt magyar hazájához szorosan kötődő és európai léptékben gondolkodó művész és polgár. Már 18 évesen népzenegyűjtő útra indult Bartók nyomán Erdélybe, ahonnan édesanyja is származott. A népzene és a népi hagyományok iránti szeretete egész életében megmaradt, ugyanakkor már fiatalon érdeklődött a nyugati kultúra iránt: zeneakadémiai éveinek felét rendre Párizsban töltötte, és a francia szellemi életben szerzett élményei ugyanúgy végigkísérték, mint a parasztemberekkel való találkozásai.