A 18. század második felében a hazánktól nyugatra eső területeken a textiliparban és a festőmesterségben munkaerő-felesleg képződött. Ezért az egyéni vándorutak és családi áttelepülések egyaránt növelték a magyarországi kékfestő mesterek számát. Így kerültek Magyarországra a Kluge család ősei a szászországi Sorauból (Zary, Lengyelország), magukkal hozva a textilnyomás új eljárását, a rezervnyomású hideg indigócsávás festést.

Állandó kiállítások

A magyarországi kékfestőműhelyek és mesterek

A Kékfestő Múzeum feladata és célja a kékfestő mesterség és hagyomány ápolása, tárgyi emlékeinek felkutatása, gyűjtése és bemutatása. Így került sor 1984-től 1989-ig a megszűnt és a még működő műhelyek és a mesterek felkeresésére, rendszeres szakmai találkozókra és a műhelyek bemutatására.

A Kluge kékfestő család 200 éves története és a kékfestés technikai részének bemutatása

A Kluge műhely az 1870-es években a városban működő hat műhely közül az első volt. Műhelyüket fejlesztették új festődével, téli-nyári szárítóval és kézi hajtású Perrotine géppel. Az 1880-as években már figyelembe vették a gépesítéssel növekvő kapacitást is.

Bódy Irén akadémikus életműkiállítása

Bódy Irén 1952-ben diplomázott az Iparművészeti Főiskola Textilnyomó szakán, majd gyári tervezőként dolgozott tíz éven át. A kékfestés technológiájával az 50-es években ismerkedett meg Veszprémben, Husvét Lajos kékfestő mester műhelyében, s a kékfestő színvilága és motívum kincse oly mélyen hatott rá, hogy későbbi pályafutását meghatározta.

további kiállítások