A Kluge műhely az 1870-es években a városban működő hat műhely közül az első volt. Műhelyüket fejlesztették új festődével, téli-nyári szárítóval és kézi hajtású Perrotine géppel. Az 1880-as években már figyelembe vették a gépesítéssel növekvő kapacitást is.

A Kékfestő Múzeum feladata és célja a kékfestő mesterség és hagyomány ápolása, tárgyi emlékeinek felkutatása, gyűjtése és bemutatása. Így került sor 1984-től 1989-ig a megszűnt és a még működő műhelyek és a mesterek felkeresésére, rendszeres szakmai találkozókra és a műhelyek bemutatására.

A tarkázó szoba szemlélteti a kékfestés egyik legfontosabb munkafolyamatát; a kékfestő mester segédjeivel festés előtt ebben a helyiségben mintázta az anyagokat. A szebbnél szebb mintázatok egy speciális fedőmassza, az úgynevezett ’pap’, valamint mintafák segítségével kerültek a fehér textíliára.

Bódy Irén 1952-ben diplomázott az Iparművészeti Főiskola Textilnyomó szakán, majd gyári tervezőként dolgozott tíz éven át. A kékfestés technológiájával az 50-es években ismerkedett meg Veszprémben, Husvét Lajos kékfestő mester műhelyében, s a kékfestő színvilága és motívum kincse oly mélyen hatott rá, hogy későbbi pályafutását meghatározta.