Az Erdős Renée Házban 1991. óta állandó diorámakiállítás modellezi a Merzse-mocsárnak, a kerület határában fekvő védett területnek világát. A bemutatott anyagot annak idején a Magyar Természettudományi Múzeum munkatársai állították össze, s a kiállítást is ők rendezték be. A félköríves dioráma kora tavasztól télig, az évszakok változásait figyelembe véve ábrázolja a terület állat- és növényvilágának változásait.

Néprajzi bemutatótermünkben három "metszetet" mutatunk be. A mindössze 35 m2-es térben, a terem adottságai által meghatározottan, a szoba derékszögeitől eltérve egy szlovák konyharészletet és egy német szobarészletet rendeztünk be, bútorokkal, épített tűzhelyekkel, bábukon a népviselet rekonstrukciójával. Mindezt "megfejeltük" egy padlásmetszettel, amelynek aljzatára egy szekeret állítunk. (Utalva a hajdani legények rendkívül eredeti humorára, amikor is a gazda távollétében szétkapták az alkalmatosságot, és a padláson összeállították.)

Az Erdős Renée Ház parkájában a kőtár a rég megszűnt rákoskereszttúri és a megszűnőfélben lévő rákoscsabai temetőnek állít emléket, a villa hátsó falán pedig a régi rákosmenti emléktáblák láthatóak, amelyeket valamiklyen oknál fogva (felújítás) leszereltek eredeti helyükről.

Erdős Renée (Érseklél, 1879. május 7 - Budapest, 1956. július 9.) 1897-ben Budapesten, a színművészeti akadémián végzett. 1899-ben jelentette meg első verseskötetét Leányálmok címmel. Pályáját merész, erotikus versekkel kezdte, melyek nevét egy csapásra ismertté tették. Ady "zseniális poétalány"-ként jellemezte. Bródy Sándorhoz hosszan tartó, szenvedélyes szerelmi kapcsolat fűzte, aki szakításuk után Bécsben sikertelen öngyilkosságot követett el. 1904-1905-ben Firenzében, majd 1905-14-ben Rómában élt.