Az 1867. évi kiegyezés után a nekilendülő gazdasági, ipari és kulturális fejlődés nyilvánvalóvá tette, hogy a régebbi idők önszerveződéssel létrejött iparos társulásai már nem felelnek meg a kor követelményeinek. Az 1884. évi XVII. törvénycikk ezért egyfelől képesítéshez kötötte az ipar gyakorlását, másfelől iparhatóságokat szervezett, elrendelve azt is, hogy minden iparhatóság területén ipartestületet kell kialakítani, az ipartestületeknek pedig minden önálló iparos kötelező érvényű tagja kell, hogy legyen.

A múzeum megalakulásakor, 1980-ban a gyűjtemény gyakorlatilag egyetlenegy fényképet sem tartalmazott Albertfalváról. Nehezítette a helyzetet, hogy amikor 1973-ban elkezdődött az albertfalvi Fő utca lebontása az új lakótelep felépítése céljából, nem készült felvétel a lebontandó házakról. Közel húsz év kellett ahhoz, hogy annyi kép összegyűljön, hogy egy összefüggő anyag kerekedhessék ki belőle.

Az első világháború kezdetétől fogva a Duna mentén - a budapesti Szent Gellért tértől egészen Érdig - létesültek a magyar repülés jelentős bázisai. Ezek közül legfontosabb volt az Első Magyar Repülőgépgyár és ennek szárazföldi- ill. vízi repülőtere Albertfalván, 1914 és 1926 között.

Az elemi iskolai oktatással párhuzamosan indult meg - a XI. század második felében - az iparosiskolai oktatás is Albertfalván. Magyar és német nyelvet oktattak a tanulóknak. Az iskolapadok egyik oldalán a magyar, a másik oldalán az osztrák címer volt látható. A tanulók a füzet egyik oldalára magyarul, a másik oldalára németül írtak.