A török uralom idején Nagytevel lakossága szinte teljesen kihalt - 1578-ban már pusztaságként jegyzik, és mintegy 100 évig lakatlan volt -, ezért újratelepítés vált szükségessé. 1718-19-ben a zirci cisztercita apátság telepített nagyobb létszámban családokat a vidékre: sziléziai, frank, morva és horvát területekről népesítették be a települést.