A nyugat-magyarországi felkelés 1921. augusztus 28. – 1921. október 13. között zajlott a mai Burgenland és Magyarország nyugati területén. A felkelés kiváltó oka az osztrák államtanács 1918. november 17-i nyilatkozata volt, amelyben etnikai elvekre hivatkozva bejelentette a területi igényét Nyugat-Magyarországra, beleértve Sopron városát is.

Sass Elemér munkássága és életműve a II. világháborút követő kommunista diktatúra következtében mára szinte teljesen a homályba merült. A háború előtti események hiteles kordokumentumai, köztük az 1939–1942-es bécsi döntések nyomán Magyarországhoz visszatért felvidéki és erdélyi városok írásos anyagai pedig sokszor ugyancsak áldozatul estek a különböző hatalmi érdekeknek.

Kiállításunkban a magyarság himnuszainak értékes relikviái jelennek meg, melyek a himnuszok történetének egy-egy epizódját jelenítik meg.

A régi Magyarország fennállásának mozdíthatatlan talpköve a vármegyei autonómia, a vármegyei élet és közigazgatás központja pedig a messze környék legtekintélyesebb, legpatinásabb épülete a vármegyeháza volt.