Ha a falvédők társadalmi alapját keressük, akkor a parasztok mellett a városi alsóbb középosztály és a munkásság rétegeihez jutunk. Ezen a ponton kapcsolódik a helytörténeti gyűjtemény új kiállítása Angyalföldhöz, annak egykori munkásságához.

A feliratos falvédők eredete német nyelvterületre nyúlik vissza, az ott iparművészek által kezdeményezett polgári varró divat aztán gyökeret vert az Osztrák-Magyar Monarchiában is, ahol önálló életre kelt. A XX. század elejére a polgári szalonok helyett munkáslakások falain talált magának új helyet ez a műfaj, a fokozatos komfortizálódással pedig egyre inkább falikép szerepet kapott, tetszetős lakásdísszé vált, és a konyhából a lakószobába kerültek a szöveges falvédők.

Ezt a történeti folyamatot mutatjuk be időszaki kiállításunkon, különböző enteriőrökön nyomon követve a feliratos falvédők szerepének, funkciójának változást. Négy szobabelsőben mutatjuk be a polgári szalontól a munkás konyhán majd szobán át a XX. század közepe táján mindinkább a kamrákba, WC-be kiszoruló, szerepét és funkcióját elvesztő falvédőket. Majd az egymásba nyíló enteriőr sort elhagyva a látogató egy kiszélesedő térbe érkezik, ahol a feliratos falvédők jelen világát mutatjuk be.

A teljes megsemmisülés mellett két, ill három alternatíva mutatkozik itt be, az egyik egy magángyűjtő (Sisler Sándorné) tevékenysége, aki több száz darabot tárol otthon ágyneműtartójában, megőrizve ezeket a darabokat a jövőnek, a másik egy képzőművész (Pittmann Zsófia) kínálta lehetőség, aki a jelen korba ágyazva gyárt ilyen feliratos falvédőket, bemutatva, ma hogyan, milyen szövegezéssel születnének ezek a lakberendezési tárgyak.

A harmadik lehetőség pedig maga a múzeum, aki nem csak őrzi, de be is mutatja ezeknek az egykor népszerű tárgyaknak az eredetét, és utóéletét.