Nyugat-Európában a kőkorszak után a réz használata sok helyen az ún. harangedényekhez, és néhány jellegzetes tárgytípushoz kapcsolódott. A harangedény-kultúra leletei Marokkó északi részétől kezdve, Szicília és az Egyesült Királyság szigetein át Lengyelországig; hazánkban a Csepel-szigetig terjedtek el. A harangedény használata általában nagyobb folyók és a tengerpart mentén terjedt el.

A névadó vezérlelet az európai őstörténet egyik legimpozánsabb edényének számít, fordított harang formáját sávos-geometrikus díszítés borította, mely időnként mészbetétet is tartalmazott. Az edényeket helyenként festették is. Magának az edénytípusnak az elterjedését a sörivás kultúrájának terjedésével hozták összefüggésbe brit kutatók, melyet megerősíteni látszanak a legújabb természettudományos vizsgálatok Spanyolországban.

A Budakalászon - az M0 útgyűrű megelőző feltárásának keretében - felszínre került 1070 harangedényes temető a kultúra legnagyobb temetője Európában; a Szigetszentmiklóson feltárt 220 temetkezés is kiemeli a hazánkban előkerült leletek jelentőségét.

A híres angliai kőépítmény, a Stonehenge történetének ismertetésével, valamint olaszországi és hazai példákon keresztül a tárlat képet nyújt arról is, hogy mit is jelentett a Nap, mint égitest a korabeli harcosok és családjaik számára.