Balázs János 1905. november 27-én született Alsókubinban. Nagyapja és apja is neves cigányprímás volt. Csupán 5 éves, amikor a család Salgótarjánba költözött. A helyi elemi iskolában mindössze két osztályt végzett el, ám autodidakta módon szenvedélyes olvasással, egyéni tanulással fejlesztette műveltségét, alakította ki eredeti világlátását. 10 éves kora óta egész életében dolgozott, az erdőn tűzifát, gombát gyűjtött, vályogot vetett, szenet válogatott, alkalmi munkával egészítve ki a család szerény jövedelmét.

A nagyvilággal tragikus körülmények között, a háborúban, katonaként ismerkedhetett. 37 évesen vitték ki a frontra, a 23. gyalogezredben szolgált, majd három hosszú év hadifogság után, 43 évesen tért haza.

Salgótarjánt többé nem hagyta el, itt élte le magányos életét. Itt, a Pécskő utcai cigánydombon álló kis kunyhója volt egész életében lakhelye, otthona, sőt zseniális művészete megszületésének helyszíne. Ebben a szűkös térben csodás festmények, versek százai formálódtak határtalan művészi világegésszé. 63 évesen, 1968-ban kezdett rendszeresen alkotni, 8 éven át lázas elszántsággal dolgozott, teremtő munkájának betegsége vetett véget. 1977. március 18-án halt meg Salgótarjánban.