Balogh Gyula festő 1950-ben született Budapesten, Monoron él. A Képzőművészeti Főiskolán 1971-1975-ig tanult. Mestere: Sarkantyú Simon. Az 1969-ben újjászerveződő Gyulai Művésztelep alapító tagjaként a szociografikus realizmus hazai elindítója (KMM Lex. Po. G.), az itt végzett munka döntően meghatározza festői tevékenységét: a művésztelep közös célkitűzése szociografikus hűségű leírását adni az alföldi kisvárosnak, ahol nyaranta dolgoznak. Balogh Gyula is e "kisvárosi hiparrealizmus" szellemében készíti nagyméretű vízfestményeit. A művésztelepi kollektíva nagy számú tárlatán vett részt.

Egyéni kiállítások:
Nagyvárad 1999. Vármegye Galéria; Bp. 2000. V.e.k.: Medgyessy Terem; Hódmezővásárhely 1989.; Salzburg (Ausztria) 1990.; Kék Iskola Gal. Bp. 1996., 2003.; Erdős Renée Ház Bp. 1996.; Monor 1987 és 1998.; Aulich Art Bp. 2001.; Árpád Múzeum Ráckeve 2002.; M.Gy. Galéria Hatvan 2000 és 2004.

Művészeti díjak:
Alföldi Tárlat Békéscsaba: Város Tanácsának Díja, 1981.; Tavaszi Tárlat, Pesterzsébeti Múzeum: Grafikai Fődíj 1981.; Országos Akvarell Biennálé, Eger: Képző- és Iparművészeti Lektorátus Díja 1986.; Magyar Vízfestők Társaságának Díja 1994.; Őszi Tárlat Hódmezővásárhely: Város Tanácsának Díja 1982.; Csongrád Megyei Önkormányzati Alapítvány Díja 1999., Megyei Jogú Város Fődíj és Tornyai Plakett 2002.; Arcok és Sorsok Biennálé Hatvan: Arany Diploma 1999.; Magyar Tájképfestészeti Biennálé, Hatvan: Ezüst Diploma 2002.; M.k.: Dobó István Múzeum Eger, Móra Ferenc Múzeum Szeged, Tornyai János Múzeum Hódmezővásárhely, Nagyvárad (Románia) Református Püspöki Képtár, Aulich Art Bp., Tragor Ignác Múzeum Vác Molnár C. Pál díj, Bazilika 2007.

Bibliográfia:
- Takács Géza: Ha a vesztes nem hagyja el igazságát, Forrás, 1990/5.
- Szinte Gábor: Vermeer utóda Monoron, Magyar Művészeti Fórum 1998./1./2.
- Pogány Gábor: Karakter, sors és helyzet - Balogh Gyula portrélista, Atelier, 2000./III./3.