1912. április 14-e éjszakáján a korszak legnagyobb óceánjáró gőzhajója az első útján jéghegynek ütközött. Az "elsüllyeszthetetlennek" tartott Titanic két óra negyven perc alatt süllyedt el az Atlanti-óceán mélyén. A hajózás történetének eddigi legnagyobb katasztrófája 1517 áldozatot követelt.

Egészen 1985. szeptember 1-jéig maradtak rejtve a tragédia okai, amikor is Dr. Robert Ballard expedíciójának sikerült felfedeznie a roncsok pontos helyét. Csak több éves kitartó munkával és speciális robottechnológia kifejlesztésével tudták a majd 4000 méter mélyen lévő tárgyakat a felszínre hozni.

Az RMS Titanic Társaság - a tulajdonában lévő tárgyi leletekből - kiállítást szervezett, hogy a nagyközönség számára is érzékelhetővé tegye a világ leghíresebb hajója tragédiájának nagyságát.

A tárlat kétszáznál is több eredeti, a tenger fenekéről felhozott tárgyi lelettel, és a hajó néhány helyiségének - első osztályú és fedélközi kabinok, folyosók, a gépház kazánjai stb. - rekonstrukciójával igyekszik kézzelfoghatóbbá tenni az eseményeket. A mesterien alkalmazott háttérzajok, a zenék, a különleges megvilágítás mind abban segítenek, hogy a látogatók átéljék a southamptoni indulás izgalmát, az első osztály pazar luxusát, a harmadosztály puritánságát, a hajógépek kazánjai mellett dolgozók kemény munkáját, a kapitányi híd sérthetetlenséget sugalló erejét.

A Titanic-kiállítás semmihez sem fogható hangulatát, borzongató egyediségét a szinte tapintható közelségben lévő, kiválóan konzervált leletek (jó állapotban fennmaradt porcelánok, míves kristálypalackok, az utasok személyes tárgyai, pl. szemüveg, pénztárca és különféle ruhadarabok) adják.

A kiállítás a látogatók minden érzékszervére hat: az egyik helyszínen pl. egy hatalmas, valódi jéghegyet érinthetnek meg a látogatók, hogy átélhessék, milyen gyilkosan fagyos volt a tengervíz a katasztrófa éjszakáján.