Mindig is fúró-faragó ember voltam. A fával, mint a manuálisan létrehozható alkotások számomra optimális anyagával a '70-es évek közepe felé ismerkedtem meg. Kvalitásos művészek (Kő Pál, Samu Géza stb.) segítségével térplasztikákkal, szabadtéri fajátékok tervezésével kezdtem el foglalkozni, de bútorfaragásokat, domborműveket, kopjafát is készítettem.

Több kitérő és hosszas kísérletezgetés után mintegy három éve jutottam el a domborintarziához. A megjelenítés újszerűsége, az igen tág formai lehetőségek és a technika szépsége fellelkesítettek, így ma az itt látható anyagokkal lépek a nagyközönség elé.

A karikatúrisztikus, a végletekig leegyszerűsített alakformálás, a kubista stílus, a mértani testek használata részemről nem a téma iránti tiszteletlenség jele. A mai felgyorsult világ emberének figyelmét újszerű megoldásokkal kell megragadni. Ennek optimális és emberközeli eszközére találtam a groteszkben, az elrajzolásokban, a túlzásokban. Hiszen a karikatúra érzelmeket, jellemeket, szituációkat gyorsan és egyértelműen képes közvetíteni a humor eszközével. Mosolyra késztet anélkül, hogy bántó lenne.

Figuráimat korabeli képek, alkotások analógiájára igyekeztem megformálni: lényegüket megtartva, de előadásmódjukat újrafogalmazva. Szívemhez mindig közel állt a honfoglalás kora. A téma véletlenszerűen adódott. Az utcán sétálgattam, amikor egy csinos lány pólóján megláttam egy igazán idióta szarvast. Magam is firkálgatni kezdtem: előbb egy szarvast, majd figurákat is. Így született meg az első ősmagyar.

Amikor a domborintarzia technikai lehetőségként felmerült; kézenfekvőnek találtam, hisz a csont fehérje és a fa sárga-okker-vörös-barna-fekete színvilága igen alkalmasnak tűnt őseink, a természetközeli ember, a lovak és egyéb állatok megjelenítésére. Rákaptam, s elindult egy sorozat, amely a honfoglaló magyarok foglalatosságait, eszközeit, fegyvereit, ruházatát és hajviseletét, a lovaikat és egyéb állataikat kívánta bemutatni. Eleink élete, regéik, mítoszaik megjelenítése volt a célom - lehetőleg hitelesen, a régészeti és egyéb kutatási eredmények felhasználásával, túlzásoktól mentesen. Amúgy László Gyula professzor szellemiségében: megismertetni a magyar gyökereket, emellett művészi igénnyel olyan alkotásokat létrehozni, amelyek jókedvre derítik közönségemet.

Konkoly István