A Móga csipke egyedi mintakincsének és technikai sajátosságainak kialakulása Mógáné Reguly Margit nevéhez kötődik. A népi formavilágot és a történeti stílusirányzatokat finoman ötvöző csipketervei két nagy csoportba oszthatók. Egyikbe a laza hálóval egymáshoz kapcsolt virágcsokrokból, indákból, pávaábrázolásból álló, vékony szálú, finom vonalvezetésű csipkék tartoznak. A másik nagy csoportot a vastag szálból, virágokból és hajladozó leveles indákból mintaelemenként összeállított nagyméretű asztal-, ágy-, zongora-, falterítők, függöny- és terítőbetétek képezik.

Az 1930-as évek végétől 1945-46-ig, majd 1957-től a közelmúltig folyt a munka a karcagi csipketelepen. Telepvezetők segítségével irányították a munkát, ők adták ki a megrendelt minták mintakartonjait és szedték össze a kész munkákat. Napjainkban már csak egyéni alkotómunka folyik. Mintáik országosan elterjedtek, de kevesen ismerik eredetüket.

A magángyűjteményekből bemutatásra kerülő Móga- és karcagi csipkéket eszközök, az Iparművészeti Múzeum gyűjteményét képező vert szalagcsipkék, illetve a könyvtárak által biztosított szakirodalom teszi még színesebbé.