LACZA MÁRTÁRÓL:

"Lacza Márta nem a helyben marasztaló állandóság megszállottja, hanem stációs tehetség, mindig előrébb mozdul, viszi a dinamikája, tart valahová, tehát sorsa van, megrendítő erejű. Lankadatlan cipeli, mert konokul hűséges a maga keresztjéhez, a teljes létezés meg- és felmutatásának gyönyörös gyötrelméhez.
(...) Olyan kurzus uralkodik, amelynek bevallottan nem érdeke a múltjához, történelméhez ragaszkodó magyar nép. Mert az makacs, nehezen kezelhető, nem leigázható véglegesen, vagyis képes a megmaradásra. (...) Lacza Márta felismerte ezt és ezért fordult ebben az elprivatizált, számítógépekkel szimulált, bankelites-profitos, kipreparált és elszennyesített világban a színek és az ősmítoszok felé.
(...) Színeivel lázad, a fényt akarja megragadni, hogy legyen. Fiat lux, legyen világosság, hogy a homályban tartott magyarság végre látva lásson."
(Döbrentei Kornél)


DÉKÁNY ÁGOSTONRÓL:

"Egyszerűsítve a kérdést e konkrét kiállítás anyagára: amit a néző lát, az nem régi csepeli ház utánzata, hanem rajz, mégpedig Dékány Ágoston rajza, és legalább annyira jellemző rá, mint témájára. A házat lebontják, a portré modellje megöregszik, a rajz megmarad. Ha megsemmisítik, akkor is őrzi az emlékezet, mint Buharin özvegye a végrendeletet, vagy Bradbury "élő könyvei" a mágláyra ítélt alkotásokat."
(Székely András)