Gróf Ferenc (1972, Pécs) képzőművész 2001-ben végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetem Intermédia szakán. Első önálló kiállí tására 2002-ben a budapesti Stúdió Galériában „Franz-Joseph – Land" címen került sor.

A 2004-ben (Jean-Baptiste Naudyval) alapított Société Réaliste művészkollektíva tagjaként vált a hazai kortárs művészeti színtér meghatározó figurájává. 2015 óta ismét önálló munkákkal vesz részt egyéni és csoportos kiállításokon itthon és külföldön. Párizsban él és dolgozik, a bourges-i École Nationale Supérieur d'Art (ENSA) tanára.

Munkáiban ideológiai lenyomatokat vizsgál a grafikai tervezés és a térélmény metszéspontjában. Praxisa műfajilag sokszínű, nyelvi és tipográfiai elemekből, kartográfiai, heraldikai jelekből építkezik, különös művészeti nyelve a társadalmi folyamatok vizsgálatára, a múlt és a jelen összefüggéseinek felmutatására, a jövő lehetőségeinek felvillantására fókuszál.

A dunaújvárosi Kortárs Művészeti Intézet Gróf Ferenc elmúlt két évben készült munkáiból mutat be nagyszabású  válogatást, az ICA-D kiállítási évadának kiemelkedő állomásaként.

A háromtermes tárlat címét az 1967-es „Világűrszerződés" hivatalos elnevezéséből – „Szerződés az államok tevékenységét szabályozó elvekről a világűr kutatása és felhasználása terén, beleértve a Holdat és más égitesteket" – kölcsönzi. A „Világűrszerződés", mely a világűr kutatására, erőforrásainak kiaknázására vonatkozó nemzetközi jogrendszer alapkeretét adta meg, napjainkra teljesen jelentéktelenné vált, miközben egy szárnyaló iparág, a NewSpace kibontakozásának vagyunk szemtanúi. A NewSpace mozgalom az évtizedekig állami cégek és források révén működő hagyományos, „old space" űriparral szemben alakult ki; a magánszektorból érkező, új űrkutatási vállalatok a technológiai innováció és a profit terén is új távlatokat nyitottak az űripar és -kutatás számára, ami napjainkra az egyik legdinamikusabban fejlődő iparággá vált Európában és az Egyesült Államokban. Adóparadicsomok a Marson, ritkafém-bányák az aszteroidákon, hélium-3 reaktorok a Holdon, klíma-és energiaválság, fokozódó politikai instabilitás és háborúk pusztítása a Földön. Számos, a környezetrombolás és a jelenlegi ökológiai válság okait vizsgáló társadalomelméleti kutatás – elsősorban a kapitalocén magyarázat – az emberi faj kollektív felelőssége helyett a tőke és a kapitalizmus lényegi szerepére figyelmeztet. Gróf munkái a globálist immár meghaladó, atmoszférikus kapitalizmus okozta erózió lenyomatai, amelyek a kapitalocén kísérteteit és élő halottait próbálják beszédre bírni.