III. Béla, akit unokája, IV. Béla király a „Nagy” melléknévvel tisztelt meg, a sors forgandóságából előbb Bizánc császárságának örököse volt, ám 1172-ben a magyar trónra jutott. Országlása alatt szellemi, anyagi és katonai értelemben megerősödött a Magyar Királyság. Kezdeményezésére avatták szentté 1192-ben I. Lászlót. 1196-ban, 48 évesen hunyt el, és végső nyughelyének Székesfehérvárt választotta, ahol első felesége, Antiochiai Anna mellé temetkezett.

1848 decemberében a királyi bazilika romjai közül előkerültek Béla és Anna földi maradványai. Ezek a feltárást követően a sírokban talált temetkezési mellékletekkel együtt Budapestre kerültek. Tárlatunk emberi közelségbe hozva mutatja be „Nagy” Béla királyt és hét gyermeke édesanyját, Annát, azt a királyi párt, melynek maradványai egyedüliként azonosíthatók az Árpád-ház ide temetett számos tagja közül. A kiállításon láthatók a királyi pár sírjaiban talált halotti jelvények, 1848. évi előkerülésük óta először.