Kiállításunk emeleti részén a századfordulót idéző ormánsági házbelső rekonstrukciója látható. Az egykori talpas, favázas ház helyiségei külön ajtókkal nyíltak a pitvarba (tornácra).

A konyha tüzelőberendezése a boglya alakú kemence. A főzés a kemence előtt, a kihúzott parázson történt, miközben a füst az ajtó feletti résen és a nyitott ajtón át áramlott ki az eresz alá. Jellegzetes a tűz fölé láncon lógó rézbogrács. A kemencéből kuruglával húzták ki a parazsat, e fölé állították vasháromlábra a cserép fazekat, így főztek. Vasból kovácsolták a tűzikutyát (tűzfévajt), ennek fogaira, lyukaiba dugott nyárson pirították a kenyeret, szalonnát, húst. Körben a fal előtt a konyha legfontosabb eszközei: a cserépfazék, a szűrőtál, a vizeskancsók, az ecetérlelő cserépkorsó, a sótartó és rézlepsik foglaltak helyet.

A szoba virág- és madárdíszes szemeskályhája falusi gelencsérek munkája. Felette a mennyezetre erősített rúdra került a levetett ruha. A kályha mögötti sarokban, a padon aludtak a kisebb gyermekek.

A másik sarokban állt a puhafából készült, festett, magasra vetett ágy. Mellette forgatható támlájú karospad, a rengő, ebbe fektették a teknöbe kötött csecsemőt. Az ágy lábánál áll az ácsolt szökröny, benne a család ruhái.

Átellenben a családi események színhelye, az asztal, sarokpaddal és faragott székekkel, felette a tálasfogas néhány díszes edénnyel.

A szoba mestergerendáján tartolták a Bibliát és néhány nélkülözhetetlen kisebb holmit, például a szappant, kalendáriumot.

A kamrában tárolókészségek láthatók; a vidéken jellegzetes, csomoros nyárfa üreges törzséből készített "dudu", a különféle mozsarak, a használati tárgyak, a fúró-faragó szerszámok, a mezőgazdasági eszközök, ládák, a szalmából font szemes termény, illetve a tojás tárolására szolgáló edények és az öreg, használaton kívüli szökröny a beimé lárolt liszttel, valamint a szövőszék darabjai.