Pécs történelmi belvárosában - félúton a pécsi székesegyház és a dzsámi között - a világörökséghez tartozó ókeresztény sírkamrák közvetlen közelségében található a Csontvári Múzeum, ahol 1973-ban nyílt meg a magyar festészet talán legkülönösebb egyéniségének, Csontvary Kosztka Tivadarnak (1853-1919} kiállítása.

A Csontvary-életmű kronológiailag és műfaji hovatartozás tekintetében egymástól jól elkülöníthető szakaszokra tagolható. Az első szakaszt tanulmányrajzok, portrék képviselik. A következő szakaszba az 1902-1903-ban festett alkotások sorolhatók, melyeket Jajcéban, Mosztárban, Castellamaréban továbbá Selmecbányán, Szigetváron és a Hortobágyon készített. A "világ legnagyobb napút (plein air) festménye" található itt, a "Baalbek", míg a "Mária kútja Názáretben" az egyéni stílus keresésének jegyében született. A "Panaszfal bejáratánál Jeruzsálemben" a csoportkép; a "Nagy Tarpatak a Tátrában" a tájkép műfaji konvencióit "fogalmazza" át remekművé.

Ezek a művek szinte kivétel nélkül érett alkotások, főművek. Az életmű emblematikus összegzője a metaforikus önarcképnek is tekinthető Magányos Cédrus. Az 1909-ben festett "Tengerparti sétalovaglás" a bemutatott művek közül legkésőbbre datált festménye. A tízes években készült szénrajzok, allegorikus jelenetek, kompozíciótervek és vázlatok az utolsó alkotói periódust jelzik.