Eseménynaptár
2019. augusztus
29
30
31
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
1
2019.08.22. - 2019.08.22.
Budapest
2019.08.20. - 2019.08.20.
Veszprém
2019.08.20. - 2019.08.20.
Szarvas
2019.08.20. - 2019.08.20.
Budapest
2019.08.18. - 2019.08.18.
Debrecen
2019.08.17. - 2019.08.17.
Budapest
2019.08.17. - 2019.08.17.
Veszprém
2019.08.15. - 2019.09.20.
Budapest
2019.08.10. - 2019.08.10.
Budapest
2019.08.10. - 2019.12.31.
Székesfehérvár
2019.08.03. - 2019.11.17.
Debrecen
2019.07.23. - 2019.11.06.
Budapest
2019.07.20. - 2019.11.10.
Kápolnásnyék
2019.07.19. - 2019.08.23.
Dunaújváros
2019.07.15. - 2019.09.16.
Budapest
2019.07.11. - 2019.10.31.
Békéscsaba
2019.07.10. - 2019.09.22.
Budapest
2019.07.01. - 2019.12.30.
Budapest
Központi Bányászati Múzeum - Sopron
Cím: 9400, Sopron Templom utca 2.
Telefonszám: (99) 312-667, (99) 338-902
Nyitva tartás: IV.1-X.31.: K-V 10-18
XI.1-IV.1.: K-V 10-16
állandó kiállítás, bányászat, gazdaság, ipar, nehézipar
Ha tetszik, ossza meg másokkal is:
Múzeumi belépők, szolgáltatások árai:
Belépő felnőtteknek
700 HUF
Belépő diákoknak
400 HUF
Belépő nyugdíjasoknak
400 HUF
Audio guide magyar nyelven
200 HUF
Audio guide idegen nyelven
(német nyelven)
200 HUF
A kőkorszak technikai színvonalán kétféle anyag bányászati kitermelésére vannak régészeti adataink: ezek a vörös festékföld és szerszámkő. A szerszámkövek anyaga a kova és az obszidián, melyek használata a vaskorig terjed. A Tata-Kálváriadomb kovabányát a rézkorban művelték. A rézkori ércbányák jelentős számban léteztek a Kárpát-medencében: a Mátra-vidéken, Rudabányán, Besztercebányán. Ezeket a bányahelyeket művelték még a bronzkorban is. Velem-Szent Vid lelőhelyen a korai bronzok szép gyűjteménye került elő. A kárpát-medencei leletanyag szerint a kelták időszakában már kiteljesedett a vas használata. A római korban aranyat, vasércet és sót elsősorban Dacia provinciában, azaz Erdélyben termeltek, míg Pannoniában főként a kőbányászatról vannak adatok. A kiállítási bányarekonstrukció egy őskori kovabánya részletét mutatja be, amelyet a Sümeg-Mogyorósdombon tártak fel. A bányában gímszarvas agancsából készült vájóeszközökkel és ütőkövekkel fejtették a töredezett mészkő kovagumóit.

A 14-15. század időszakában Magyarország élen járt Európa aranybányászatában és az ezüstbányászatban is az elsők között volt. Jelentős rézbányászattal rendelkeztünk, s királyaink a kezdetektől nagy fontosságot tulajdonítottak kősóbányászatunknak is.

A középkorban a termelés alapvetően a közvetlen fizikai munkán alapult. A legfontosabb bányászszerszámok a bányászék, a kalapács, a csákány, a vonókapa és a feszítővas volt. A bányák világítását mécsesekkel oldották meg. A világ első jegyzőkönyvezett bányabeli robbantását Selmecbányán egy Weindl Gáspár nevű vájár végezte 1627. február 8-án.

A 19. század második felétől a szénbányászat vált a magyar bányászat meghatározó ágazatává. Az 1950-es évek végéig terjedő időszakban általánosan trapéz alakú, fabiztosítású vágatokat építettek állóvilágítással, sínpályával és vascsillével. A bányatérség megvilágítása un. turbólámpákkal történt. A sújtólég és egyéb veszélyforrás miatt a 19. század második felétől folyamatosan fejlesztették a bányamentést, amelynek fontos eszköze volt a kiállításban látható Westfalia-típusú tömlős bányamentő készülék, a 20. század elejéről.

A 20. század második felének szénbányászatára jellemző gépesített, tömegtermelő munkahelyet mutat a frontfejtéses, (várpalotai magyar hidraulikus pajzzsal (VOB-HP-108.) biztosított, marótárcsás német jövesztőgéppel és folyamatos szállítóberendezéssel (kaparó) felszerelt bányarekonstrukció. A hidraulikus pajzs-biztosítás magyar találmány. A gépesített frontfejtés a széntermelés gazdaságos formája.