Eseménynaptár
2021. április
29
30
31
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
1
2
2021.04.16. - 2021.04.16.
Budapest
2021.04.16. - 2021.04.16.
Tata
2021.04.13. - 2021.04.13.
Budapest
2021.04.11. - 2021.04.11.
Dunaújváros
2021.04.10. - 2021.04.10.
Budapest
2021.04.10. - 2021.04.10.
Szentendre
2021.04.09. - 2021.04.09.
Tata
2021.04.09. - 2021.12.31.
Debrecen
2021.04.02. - 2021.04.02.
Kápolnásnyék
2021.03.27. - 2021.06.27.
Budapest
2021.03.25. - 2021.03.25.
Szentendre
2021.03.21. - 2021.03.21.
Kápolnásnyék
2021.03.19. - 2021.09.26.
Budapest
2021.03.19. - 2021.08.08.
Szentendre
2021.03.17. - 2021.04.21.
Budapest
2021.03.15. - 2021.05.21.
Sepsiszentgyörgy
2021.03.03. - 2021.04.04.
Budapest
2021.01.24. - 2021.02.28.
Budapest
2021.01.22. - 2021.02.21.
Hódmezővásárhely
2020.11.27. - 2021.08.31.
Szombathely
Ifj. Lele József Néprajzi Magángyűjteménye - Szeged - Tápé
Részlet a kiállításból
Cím: 6753, Szeged - Tápé Vártó utca 4.
Telefonszám: (62) 631-996
Nyitva tartás: Ideiglenesen zárva.
állandó kiállítás, helytörténet, népi lakáskultúra, népművészet, néprajz, történet
Ha tetszik, ossza meg másokkal is:
A tápaiak sajátos házépítés-gyakorlata az ágasos-csömpölyegös falépítés volt; ezt a megoldást a gyakori árvizek elleni védekezés szülte: a víz kimosta ugyan a földet az oszlopok közül, de a tetőszerkezet és a gyékényfedél (később nádtető) megmaradt. Így a víz elvonulását követően újracsömpölyegezték, majd átmeszelték a falat: a száradást követően újra lakhatóvá vált hajlék. (Tápén az 1950-es években épült az utolsó csömpölyegház, amikor a legtöbben már vályogfalat raktak, a módosabbak pedig téglából építkeztek.)
Részlet a kiállításból
A házbelsőt hagyományos parasztbútorokkal népesítették be: a nagygerenda alatt tartották a menyasszonyi ládát, mellette a szentsarokban az asztal és a sarokpad állott. A szemközti oldalon voltak a fölvetős ágyak, illetve a kemence. A falon szentképek, a láda fölött - a módosabb családoknál - családi fényképek függtek. A láda helyét századunk elején a polgárságtól "átszármazott", barnára pácolt (később festett) sublót váltotta fel, melyhez igazítva a többi bútort is barnára színezték. A ház földjét éppúgy tehénganajos mázzal kenték fel, mint a kéményaljáét (konyha): itt lógtak a tálak, tányérok, szűrők, a pitvar egyik sarkában pedig a korsóállón pihentek a vizes kanták.

A tápaiak télen gyékényfeldolgozással foglalkoztak; ezt a mesterséget a nagyházban űzték: ősi módon, földön ülve. A gyékényfeldolgozást a tápai gyerekek fokozatosan tanulták meg, s mire a felnőtt korba értek, minden mozzanatát értették. A gyékényszatyorhoz kapcsolódik az egyik falucsúfoló is: "Mikor lösz Tápén szatyor szentölés?

Ahogyan a múlté már a csömpölyegház, a menyasszonyi láda, de már a sublót, s a kemence is, éppúgy ködbe vész a hajdan gyakori tiszai ártéri halászat, illetve a gyékénymunka: a darudöbögős is (mely nevét a darvak násztáncáról kapta) csupán a helyi hagyományőrző együttes tagjainak lábán, műsorain él. Ugyancsak az ő működésük révén elevenednek meg a hajdani tápai dalok és viseletdarabok: a testhezállók, a fityulák, a sokfodrú szoknyák, a színes kötények, a csíkos harisnyák, és a lajbik is. Talán nem árt azt is megjegyezni, hogy dalaikban épp ők őrzik meg tudatosan a szép csöngésű, ízös tápai nyelvjárást, amely szerves része a szögedi nyelvnek.