Az épület eredetileg két család otthonául szolgált. A közös konyhából - pitvarból nyíltak a szobák. Az elsőszoba az utcára néz, ez volt az egyik családé, a másik család az udvarra nézőt lakta. Nem volt ritka, hogy a nagy alapterületű szobákat ácsolt deszkafallal kettéválasztották a helyiség tengelyében. Az elsőtér a "tisztaszoba" funkcióját látta el, míg a belsőtér a főzés és a hétköznapi tartózkodás színtere lehetett. Ma ezt az állapotot már nem találhatjuk.

Az udvarra egy, az utcára két szimmetrikusan elhelyezett ablak néz. Az utca két ablaka köré került a komót, ebben tárolták a ruhaneműeket. Teteje hímzett terítővel takarva ad helyet az ünnepi étkezés céljait szolgáló keménycserép és fajansz findzsáknak, bögréknek, tányéroknak és csészéknek. A fal melletti részen sorakoznak a kegytárgyak. A komót fölött nagy tükör lóg a falon, körötte apró szentképek. Két oldalt egy-egy szenteltgyertya látható, ezeket nagy vihar alkalmával, bajelhárítás szándékával égették.

A szoba három falát változatos témájú szentképek és hímzett falvédők díszítik. A bal első sarokban áll a karoslócák által körülfogott asztal, fölötte díszes petróleumlámpával. A hátsó fal mentén egymás végében két magasra vetett ágyat találhatunk. Alul a szalmazsák, rajta Iepedővel, majd páronként fektetett, csipkés végű színes-betétes 6 párnával, végezetül az "A" alakban hajtott "talpra állított" dunnával. Ezeket fehér ágytakaróval terítették le. Jobbról, a keresztfal mellett áll a tűzhely, a hagyományos cserépkályha, mögötte kőből rakott alacsony fekvőhely a gyerekeknek.

A konyha központi terét, a kéményalját a négyzetes alakú fekvő kemence tölti ki. A helyiség fölött kőből mívesen rakott, boltozatos szabadkémény áll, ide ömlött mind a kemence mind pedig a két szobát fűtő kályhák füstje. A szabad falfelületeken sütő- és főzőeszközök sorakoznak.

A konyha után a hátsó szoba következik - ma népviseleti kiállítás látható benne -, majd a kamra. Amikor a két család osztozott a lakóházon, ezt a helyiséget is kettéválasztották.

Az épület utolsó helyisége az istálló: végében kőből rakott, faperemmel ellátott jászol, jobbról egy dikó áll, alkalmi fekvőhely a legények számára, valamint itt látható az igázás eszköze, a fajárom is.

A gazdasági udvaron találhatjuk az épület sarkához ragasztott tyúkólat, a telekhatár mentén egy félereszes színt, valamint itt áll még a hidasól is, amely a sertések lakhelyéül szolgált.

(Szöveg: Bencsik János)