Emil Vitroel 1929-ben az Arad megyei Csermőn született. Művészi pályáján Soós József a Romániában élt világhírű szobrász indította el, akit élete végéig mesterének tekintett. A Bukaresti Képzőművészeti Főiskolát 1955-ben kitüntetéssel végezte. Ezt követően fiatal művésztársaival visszatért Aradra azzal a határozott célkitűzéssel, hogy a várost képzőművészeti központtá tegyék.

Emil Vitroel 25 évig megszakítás nélkül elnöke volt a Romániai Képzőművészek Szövetsége Aradi Társaságának. Ezt az is bizonyítja, hogy nemcsak a műértő közönség megbecsülését, hanem művészkollégái tiszteletét is élvezte. Elnöksége alatt határozott nyitást indított a Békés megyei képzőművészet irányába és ennek eredményeként évente szakmai programok színesítették az egymás melletti megyékben élő képzőművészek egymáshoz tartozását, együttgondolkodását.

A közel fél évszázados alkotói időszaka alatt munkáit egyéni és csoportos kiállításokon Romániában, Magyarországon, Jugoszláviában, Olaszországban, Franciaországban, Németországban, Ausztráliában, Jeruzsálemben, az Egyesült Államokban, Kanadában, Japánban, Spanyolországban egyaránt láthatta a közönség. Művei Románia, Magyarország, Németország, Ausztria neves múzeumaiban ugyanúgy megtalálhatók, mint bel- és külföldi magángyűjteményekben.

Emil Vitroel életében utolsó kiállítása 2001. augusztus 3-án volt Orosházán a Könd utca 32. szám alatti ház kertjében. A nagybeteg művész hónapokig készült arra a kiállításra, amelyről nem tudhatta, hogy az utolsó lesz. A 90-es évek végétől rendszeresen járt vissza Orosházára, mint az Orosházi Művészeti Műhely tagja és mint a barátokat, társakat kereső ember. Kedvelte a várost, az itt élő embereket, hitt a gyopárosi gyógyvíz gyógyító erejében. 2001. augusztus 6-án hajnalban abból a városból távozott, melyet igazán szeretett.