Bár Csapek Károly az elfelejtett művészek közé tartozik, szerencsének mondható, hogy életművének jelentős része egy helyre került, így semmi akadálya, hogy reális kép bontakozzon ki az alkotóról.

Kezdeti művei a figuratív avantgarde hatását mutatják, munkások jelennek meg heroikus hangvételű, de konstruktivista kompozíciókon - ipari környezetben. A későbbiek során stílusa könnyedebb lett, alkotásain nyilvánvaló párhuzam jelent meg a korabeli art decoval. Számos, elsősorban női portrét készített, melyeknek közös jellemzője a könnyedség, a dekorativitás, bizonyos vonások túlhangsúlyozása, megközelítve, de tudatosan el nem érve a karikaturisztikus jelleget. Említésre méltóak felülnézetből készített, kezdetben ragyogó, majd a későbbiekben komorabb színvilágú képei, melyek közül a korábbiak nagyon hasonlítanak Futásfalvi Márton Piroska vízparti tájképeihez.

Időskori művei közül figyelemre méltóak önarcképei, amelyek bizonyítják, hogy a festő önmagát sem kímélte, ha modellé vált. Úgy tűnik, mintha az élet elmúlásának észlelése együtt járna egy ironikus kívülállással, ezért nem véletlen, hogy az időskori remekeken mintha mosoly jelenne meg a művész arcán.