2017-ben - amikor a Göcseji Múzeum munkatársa lettem - történt velem ez a mókás kis eset.
Tikkasztó nyári meleg délután volt. A múzeum portáján, a kellemes hűvösben fogadtam a látogatókat. Ugyan aznap a megszokotthoz képest többen voltak, mégis a mai napig emlékszem arra a két, láthatóan jómódú idős nénire, akik éppen Zalaegerszegen jártak, s úgy döntöttek, végig járják a múzeumot, és szemügyre veszik a tárlatainkat.

A porta előtt és mellett mutattuk be a Kisfaludi kiállításunkat, mely jobbnál jobb remekműveket ismertet meg a közönséggel.

A fogadótérben volt kiállítva az egész falat uraló Horthy István-emlékmű terve, a Géniusz.
A két hölgy egy darabig csendben elidőzött a monumentális alak előtt, majd a következő párbeszéd fültanúja lettem:
- Jaj, hát nézd, ez itt a Jézus szobor!
- Igen, igen! Én ezt láttam élőben Rio de Janeiroban!
Elégedetten nyugtázták a „Jézus” szobrot, majd elsétáltak az állandó kiállítás irányába.
Én pedig a pult mögött álltam hatalmas vigyorral az arcomon, reménykedve, hogy pár percig még senki nem fog belépni az ajtón.

Várom a visszaköltözésünk pillanatát, amikor a Géniusz ismét láthatóvá válik, hogy nagy mosollyal újra érezhessem, hogy Zalaegerszeg egy kicsit Rio de Janeiro is.