2021.02.24.
Déri Múzeum

A debreceni Hősök temetője - 1. rész

2021.02.19.
Déri Múzeum

Munkácsy születésnapi ajándéka

2021.02.04.
Déri Múzeum

Nézz ránk, Ady Endre!

2020.12.10.
Déri Múzeum

Múzeumigazgató - akt pózban

2020.12.03.
Déri Múzeum

Az emlékezés íze: mama glóriával

2020.11.17.
Déri Múzeum

Gonosz férj és erőszakos feleség

Déri Múzeum - Debrecen
A múzeum bejárata
Cím: 4026, Debrecen Déri tér 1.
Telefonszám: (52) 322-207
Nyitva tartás: Ideiglenesen zárva.
2020.12.03.
Déri Múzeum
fotóművészet, hír
Ha tetszik, ossza meg másokkal is:
A kutatókat is hosszú ideje foglalkoztatja, – ahogy már Proust művelődéstörténeti fogalommá váló mondatai óta sejtjük – hogy az ízek és illatok azért lehetnek jelentős hatással emlékezetünkre, mert agyunkban az illatok feldolgozásáért felelős központ közel van az érzelmekért és a memóriáért felelős területekhez. Talán ezért is válthatja ki belőlünk a személyes emlékezet, a gyerekkori otthon melegének illatokkal, ízekkel teli érzését Fátyol Viola Mama tésztaglóriával című, 2009-ben készített munkája.
Fátyol Viola: Mama tésztaglóriával, 2009, lambdaprint, papír (30x45 cm)
A debreceni születésű fotográfus, aki már hosszú ideje Budapesten él, előszeretettel fényképezi családtagjainak mindennapi életét, idézi fel a velük töltött közös emlékeket, egymáshoz való viszonyukat. A Déri Múzeum gyűjteményében található képen egy idős asszonyt látunk, akit a fotográfus a hagyományos női (nagymama) szerep egyik fontos helyszínén, a konyhában, a családi közösség szimbolikus terében, tésztagyúrás közben mutat meg.

Fehér ablakok áttetsző fényében, fehér falak között, egyszerű, letisztult környezetben, a fehér asztallapra helyezett eszközök, – a tésztagyúrás fontos kellékei – utalnak a konyhai munkafolyamatra. A tészta készítésének fázisait nem látjuk ugyan, de szerencsés esetben emlékezetünkből előhívhatjuk nagyanyáink sokszor ismételt, begyakorlott mozdulatainak mindennapi szépségét, érezzük a nyers tészta ízét és illatát.

Az idős asszony fehér, apró mintás otthonkában áll, mögötte a művész unoka, aki a „mama" által kinyújtott tésztából körformát képezve, az anyagot a karjai között tartja. Ezzel a gesztussal a fotográfus elemeli az elbeszélést a hétköznapok szintjéről. A tészta fény által megvilágított, napkoronghoz hasonló, meleg sárga színe, és az anyag glóriaszerű formája a kompozíciót szakrális tartalommal tölti meg.

A tészta (kenyér) Krisztus közvetítésével az otthonnak és az életnek is szimbóluma, amivel visszavezet bennünket a hétköznapi életvilághoz, a fotográfus privát környezetéhez, a valóság tapintható és tapinthatatlan jelenségeihez.

Szoboszlai Lilla művészettörténész