2020.08.11.
Déri Múzeum

A fényirda titkai

2020.08.06.
Déri Múzeum

Ékesség az aranykorból

2020.07.30.
Déri Múzeum

Heti egy fürdés

2020.07.22.
Déri Múzeum

Icuka bálozik

2020.07.17.
Déri Múzeum

Érted ég szívem…

2020.07.08.
Déri Múzeum

Kevés játék, sok szidalom

2020.07.07.
Déri Múzeum

A debreceni "Rajzoskola"

2020.07.06.
Déri Múzeum

Jézus vagy Barabás?

2020.07.03.
Déri Múzeum

Mit rejt a város szövete?

Déri Múzeum - Debrecen
A múzeum bejárata
Cím: 4026, Debrecen Déri tér 1.
Telefonszám: (52) 322-207
Nyitva tartás: K-V 10-18
2020.07.15.
Déri Múzeum
helytörténet, hír, mesterségek, történet
Ha tetszik, ossza meg másokkal is:
A magyar mézeskalácsosok háromféle tésztát, ütőfás, lédig- és fehértésztát készítettek. A debreceni ütőfás tészta készítésének jellegzetessége, hogy a mézet csak felmelegítették, nem felfőzték hozzá, és mindig nagykemencében, boglyakemencében sütötték ki, nem pedig kiskemencében, mint más mézeskalácskészítő központokban, például Karcagon vagy Nyíregyházán.
A debreceni tányér
A debreceni mézeskalácsosok úgy tartották, ettől lesz olyan „törékeny-ropogós” állagú, mégis ízletes a debreceni mézeskalács. Ahogy a képen látható kerek mézestányér is, más néven a debreceni, melynek páratlan ízéről és állagáról a híres debreceni mézeskalácsos, Kerékgyártó Sándor így nyilatkozott: „Nem csak a páros kolbászt becézik így, hanem jó itthoniasan:a 'Mízes tányíírt' is, melyet sokfelé hiába próbálnak utánozni. Akik először látják frissen, üvegkeményen eleinte nem tudják elképzelni annak a tiszta jó zamatos íznek az élvezetét, melyet egy ilyen mézestányér darabka elrágcsálása szerez. Pedig még hozzá ez a tiszta búzaliszttel, fűszer és tojásmentesen készült debreceni tányér a legegészségesebb sütemény a világon.”

A fennmaradt régészeti leletek és 16–17. századi ütőfák alapján tudjuk, hogy ezt az ősi formát nemcsak Debrecenben készítették, a 19. század elejétől kezdve azonban már országosan is csak debreceninek nevezték. A debrecenit különböző méretben készítették, Kerékgyártóról például azt tartották, nevéhez hűen akkora mézestányérokat árult, mint egy kisebbfajta kocsikerék. A tányérokat jellemzően az akkor használatos áraikról nevezték el, volt egy-, két-, tíz-, tizenöt- és húszgarasos mézeskalács. Később a pénzek és árak változása miatt a szám mellől a garast elhagyva már csak egyesnek, kettesnek, tízesnek stb. hívták a mézestányért.

A debrecenit gyakran ékítették címeres koronával, méhkassal, növényi díszítményekkel sőt a hortobágyi csikós alakjával is, a legjellegzetesebb forma mégis a kálvinista Róma szimbóluma, a Nagytemplom volt.
P. Szászfalvi Márta etnográfus-muzeológus