2021.10.18.
Déri Múzeum

Elefántok a Tiltott Városban

2021.08.20.
Déri Múzeum

Titkok a sötétben

2021.05.21.
Déri Múzeum

A föld mélyének elképesztő kincsei

2021.05.20.
Déri Múzeum

Gyermeknapi zsákbamacska

2021.05.11.
Déri Múzeum

A vadász és a nyúl

2021.05.01.
Déri Múzeum

Újra megnyitja kapuit a Déri Múzeum

2021.02.24.
Déri Múzeum

A debreceni Hősök temetője - 1. rész

2021.02.19.
Déri Múzeum

Munkácsy születésnapi ajándéka

Déri Múzeum - Debrecen
A múzeum bejárata
Cím: 4026, Debrecen Déri tér 1.
Telefonszám: (52) 322-207
Nyitva tartás: K-V 10-18
Déri Múzeum
helytörténet, hír, mesterségek, történet
Ha tetszik, ossza meg másokkal is:
A magyar mézeskalácsosok háromféle tésztát, ütőfás, lédig- és fehértésztát készítettek. A debreceni ütőfás tészta készítésének jellegzetessége, hogy a mézet csak felmelegítették, nem felfőzték hozzá, és mindig nagykemencében, boglyakemencében sütötték ki, nem pedig kiskemencében, mint más mézeskalácskészítő központokban, például Karcagon vagy Nyíregyházán.
A debreceni tányér
A debreceni mézeskalácsosok úgy tartották, ettől lesz olyan „törékeny-ropogós” állagú, mégis ízletes a debreceni mézeskalács. Ahogy a képen látható kerek mézestányér is, más néven a debreceni, melynek páratlan ízéről és állagáról a híres debreceni mézeskalácsos, Kerékgyártó Sándor így nyilatkozott: „Nem csak a páros kolbászt becézik így, hanem jó itthoniasan:a 'Mízes tányíírt' is, melyet sokfelé hiába próbálnak utánozni. Akik először látják frissen, üvegkeményen eleinte nem tudják elképzelni annak a tiszta jó zamatos íznek az élvezetét, melyet egy ilyen mézestányér darabka elrágcsálása szerez. Pedig még hozzá ez a tiszta búzaliszttel, fűszer és tojásmentesen készült debreceni tányér a legegészségesebb sütemény a világon.”

A fennmaradt régészeti leletek és 16–17. századi ütőfák alapján tudjuk, hogy ezt az ősi formát nemcsak Debrecenben készítették, a 19. század elejétől kezdve azonban már országosan is csak debreceninek nevezték. A debrecenit különböző méretben készítették, Kerékgyártóról például azt tartották, nevéhez hűen akkora mézestányérokat árult, mint egy kisebbfajta kocsikerék. A tányérokat jellemzően az akkor használatos áraikról nevezték el, volt egy-, két-, tíz-, tizenöt- és húszgarasos mézeskalács. Később a pénzek és árak változása miatt a szám mellől a garast elhagyva már csak egyesnek, kettesnek, tízesnek stb. hívták a mézestányért.

A debrecenit gyakran ékítették címeres koronával, méhkassal, növényi díszítményekkel sőt a hortobágyi csikós alakjával is, a legjellegzetesebb forma mégis a kálvinista Róma szimbóluma, a Nagytemplom volt.
P. Szászfalvi Márta etnográfus-muzeológus