2020.10.14.
Déri Múzeum

Holtteste 15 évig feküdt temetetlenül

2020.10.11.
Déri Múzeum

Előnyös házasság, kitűnő borok

2020.08.20.
Déri Múzeum

Egy világpremier emlékezete

2020.08.19.
Déri Múzeum

Megnő, kicsi lesz, három feje lesz…

2020.08.18.
Déri Múzeum

A pizsamás medve, akit mindenki szeret

2020.08.11.
Déri Múzeum

A fényirda titkai

2020.08.06.
Déri Múzeum

Ékesség az aranykorból

2020.07.30.
Déri Múzeum

Heti egy fürdés

2020.07.22.
Déri Múzeum

Icuka bálozik

2020.07.17.
Déri Múzeum

Érted ég szívem…

Déri Múzeum - Debrecen
A múzeum bejárata
Cím: 4026, Debrecen Déri tér 1.
Telefonszám: (52) 322-207
Nyitva tartás: K-V 10-18
2020.07.10.
Déri Múzeum
helytörténet, hír, mesterségek, történet
Ha tetszik, ossza meg másokkal is:
A debreceni Déri Múzeum gazdag céhes anyaggal rendelkezik. Tárgyi emlékei és dokumentumai sokat mesélnek a cívis város egykori céhes életéről. Az érdekvédelmi, zárt testületek a 14. század végétől voltak jelen a településen, az 1872-es megszűnésig mintegy 39 céh jött létre.
Szabadulólevél
A szabókat a legelső céhek között találjuk, ők 1398-tól még a gyapjúművesekkel együtt alkottak közös testületet, 1468-tól viszont már önállóan működtek. A 16. századtól fokozatosan elkülönültek az egyes szabómesterségek, az 1599-es céhszabályzat már négy mesterségről ("nyírők", váltó-, vásári, szűrszabók) tesz említést. 1780-tól a német suszterekkel közös céhben "németszabók" is jelen voltak a városban, akik a polgári viselet darabjait állították elő. Idővel a magyar és a német szabó céh egymás termékeit is elkészítette a vásárlói igényeknek megfelelően.


Keserves volt az inasok élete

A szabócéh majd ötszáz éves fennállásáról számos tárgy tanúskodik, a legkorábbi emlékek 16. századiak, de a 19. század második feléből is maradtak fenn anyagok. Ezek közé tartozik az 1870-ben Tar Mihály részére kiállított szabadulólevél. Bár a 19. században egyre elavultabb forma volt a céh, évszázadok óta fennálló merevségén, szabályain a reformkor intézkedései sem tudtak enyhíteni. Az inasok továbbra is három (sokszor keserves) tanulóév és próbavizsga teljesítése után nyerhették el felszabadulásukat, s felvételüket a legények sorába. A felszabadítás ünnepélyes keretek között zajlott, költségeit nagyrészt az inasnak kellett állnia. A terheket a központi rendelkezések sikertelenül igyekeztek csökkenteni.


A 19. században a nyomtatott szabadulólevelek voltak a jellemzők

A tulajdonképpeni nyomtatott űrlapon szabadon hagyták az inas, a mester és a kiállítás dátumának helyét. Esetenként az inas egyéb adatait (például kor, vallás) is feltüntették. A legtöbb okiratot valamilyen motívummal, olykor díszkerettel látták el.

A leggyakoribb díszítő elem azonban az inaskodás helyét megörökítő város metszett képe volt. A városábrázolások a 18. század közepétől terjedtek el, gyakran stilizáltak voltak. Általában hosszanti keresztmetszetben ábrázolták a településeket, több esetben valamilyen életképpel kiegészítve. A metszetek alapján jól nyomon követhetőek - esetünkben Debrecen építkezései és fejlődése; az, hogy a kezdetben falusias képet mutató település miként vált egyre inkább iparvárossá a század utolsó harmadára. Az 1870-es dokumentumon a templomok, a Kollégium épülete mellett szélmalmokat, gyárakat, egyre sűrűbben álló házakat láthatunk. Ugyanakkor a cívis jellegzetességek, mint például a debreceni ötösfogat is feltűnnek.

Az okirat a korszak egyik neves műhelyében, Kutasi Imrénél készült.
Váradi Katalin történész