2020.08.11.
Jósa András Múzeum

Hamar törtek az úrasztali kancsók...

2020.08.06.
Jósa András Múzeum

Klímaváltozások - már a kései újkőkorban is

2020.07.30.
Jósa András Múzeum

Töltény a cigarettatárcában

2020.07.17.
Jósa András Múzeum

Ragadozók szorításában

2020.07.16.
Jósa András Múzeum

Kinek a kastély, kinek a temető...

2020.07.12.
Jósa András Múzeum

Álomba ringató anyai kéz

2020.07.08.
Jósa András Múzeum

Magyaros mente - 42 pitykével

2020.07.07.
Jósa András Múzeum

A kelták csecsebecsének gyűjtötték

2020.07.06.
Jósa András Múzeum

Mutasd a cipőd: megmondom ki vagy!

2020.07.02.
Jósa András Múzeum

Státuszszimbólum - gyerekeknek

Jósa András Múzeum - Nyíregyháza
A Jósa András Múzeum épülete annó
Cím: 4400, Nyíregyháza Benczúr tér 21.
Telefonszám: (42) 315-722
Nyitva tartás: K-V 9-17
2020.07.06.
Jósa András Múzeum
hír, történelem, történet, Újkor, viselettörténet, XIX. század
Ha tetszik, ossza meg másokkal is:
Az öltözet a korábbi századok alatt sokkal többet elárult viselője társadalmi helyzetéről és az alkalomról, amin viselhette, mint manapság. Az itt látható három pár selyem cipőről tudjuk, hogy a XIX. század második felében használták a hölgyek, amikor bálba indultak.
Báli cipők a XIX. századból

Színkód - a báli viseletben

A báli divat akkoriban nagy jelentőséget tulajdonított a ruhák színének. Eszerint az első bálozó fiatal lányok fehér ruhában és cipőben kellett, hogy megjelenjenek. E cipők színe – a világoskék, az üde zöld és a piros – árulkodnak tehát arról, hogy ezeket már nem az első szezonban viselték a hölgyek.

A halvány színeket második szezonban már választhatták a lányok a ruhájuk és cipőjük színéül, illetve a fiatalasszonyok is szabadon válogathattak még az élénkebb árnyalatok között, tehát a piros-fehér cipő akár egy ifjú asszonyé is lehetett. Azok a lányok, akik még nem keltek el több báli szezon után sem, minden bizonnyal nem hívták fel erre a figyelmet élénk színű ruhák viselésével.


Nem a kényelem volt az elsődleges szempont

A cipők anyaga selyem, melyből következik, hogy reprezentációra és könnyű táncra tervezték, semmiképp sem utcai viselethez. A cipők sarka a XIX. század második felében még nem vékonyodott el, viszonylag stabil, ám a szabásuk feltűnően szűk, tehát nem valószínű, hogy kényelmes lehetett. A divat azonban nem a kényelmet szolgálta akkoriban sem. Magas száruk pedig diszkréten elrejtette viselője bokáját, mely a hosszú krinolinos, később a fémvázas turnűr szoknya alól így is csak akkor látszódhatott, amikor az ifjú hölgyek a lépcsőn belépve egy leheletnyit fellibbentették szoknyájukat.


Kertész Tünde Fruzsina


Báli cipők
Gyűjtés helye, éve: Nyíregyháza, 1975
Kor: XIX. század
Gyűjtemény: Jósa András Múzeum helytörténeti gyűjteménye, ltsz. 75.3.6.1–2., 75.3.7.1–2., 75.3.8.1–2.
Méret: 24 x 16 x 6 cm