Az elmúlt hónapok Home Office feladatai bizonyították, hogy nem elég kutatni, feltárni nemzeti kincseinket, azt gyűjteményezni is kell, ha nem lehet személyesen, hát a műtárgyfotók alapján online. De nem elég behozni a múzeumba, gyűjteménybe, regisztrálni, őrizni, leltározni és feldolgozni is szükséges, akár online módon is publikációkban, valamint adatbázisunkban. Nem elég gyarapodni, azt be is kell mutatni virtuális tárlatokban, népszerűsítő cikkekben, szakmai honlapokon és képsorozatban egyaránt. Nem elég jelen lenni az online felületeken, de egyeztetett időpontokban és csoportokban meg is kell osztani az új tartalmakat, sőt regisztrálni a jelzéseket, kommenteket, reakciókat és kéréseket is.

Ez rendkívüli, egyeztetett csapatmunkát, beosztott idő-menedzsmentet kívánt a muzeológustól a sajtósig minden kollégától. Ennek értelmében készültek szakmai videók, ismertetők műtárgyainkról, tárlatainkról, különleges gyűjteményi darabokról. Készült poszt-sorozat a PIM-OSZMI szcenikai gyűjteményének látványterv, makett és jelmez anyagáról, tervezői hagyatékairól, új szerzeményeiről és tárlatairól is. A Magyar Múzeumok Honlapján bemutattuk jezsuita barokk gyűjteményünket, kortárs különlegességeinket, online konferenciáink eredményeit tisztújításról, együttműködésekről a tárlatok és a színházi szervezetek vonatkozásában, Márk Tivadar, Köpeczi-Bócz, Vogel Eric, Székely László, Tordai Hajnal, Rátkai Erzsébet, Vágó Nelly különleges darabjait, az elmúlt év végén lezárult különleges kutatás eredményeit, számos színházi-szcenikai tárlat látványvilágát és eredményeit, valamint készült sorozat mesélő jelmezeinkről is.

Összekötöttük a múzeumi kincsestárat az ipar- és képzőművészeti szakképzéssel oly módon, hogy a viselettörténet fordulópontjait a szcenikai gyűjtemény különlegességeivel reprezentáltuk, hol kvíz, hol kérdés-felelek játék, hol tapasztalati pontokat szerezhető teszt, hol először publikált képsorozat formájában.

Mivel mind a szakoktatásban, mind a gyűjteményezésben az elmúlt hónapok nem tették lehetővé a személyes jelenlétet, az online közösség tette azzá a tartalmat ami, a reakciók között formálódtak a szövegek, hogyan érdemes bemutatni. Emellett az önálló véleményformálás, a diákok újszerű meglátásai segítették azt az utat, ahogy a műtárgy eljuthat a jövő nemzedékéhez, ahogy a játszva tanulás által a több ezer darabot számláló színházi tárat is megismerték. Ebben a folyamatban a történet-Messenger oldal vált leginkább láthatóvá és láttathatóvá, a legtöbb visszajelzéssel. Kép és szöveg egyensúlya teremtett virtuális közösséget a viselet-jelmez, látvány történetének elemzéséhez és bemutatásához.

Az online térben is született tárlat, gyarapodott gyűjteményünk, szorosabb kapcsolat alakult ki a pedagógia és gyűjtemény bemutatás lehetőségeiben, és a gyűjteményvezető számára is más fényben tündököltek a három évtized alatt szerzeményezett különlegességek.

Megköszönve a lehetőséget, folytatjuk másképp...