Milyen jó néha csak úgy kibambulni az ablakon. Nézni reggelente az ébredező várost, csodálni a naplementék izzását, hallgatni az eső kopogását az üvegen, élvezni, ahogy a fény átjárja a testünket, vagy épp beengedni a szobánkba a friss levegőt. Az ablak jelenti a természet és otthonunk közötti kapcsolatot és a ház szemeként figyeli, hogy mi történik odakinn. A belső és külső világ összekötője, a nyitott és zárt szimbóluma, jelezheti az átmenetet az életből a halálba, valamint a biztonság- és veszélyérzet megtestesítőjeként is értelmezhető. A művészeket is gyakran megihlette a téma, hiszen nincs két egyforma ablak és mindenkinek más kilátás tárul a szeme elé otthonról.

Ezekben a hetekben sok időt tölthettek az ablakok előtt, ábrándozva a szabadságról és szabadtéri lehetőségek soráról. Ne aggódjatok, el fog jönni, de addig is lássuk, ki miként értelmezte alkotásain ezt az egyszerű, de nagyszerű kérdést!

Állomások:

Csontváry Kosztka Tivadar: Önarckép, 1896
Camille Pissarro: A Pont-Neuf, 1902
Kernstok Károly: Üvegablakterv, 1911
Tihanyi Lajos: Ablaknál álló férfi, 1922
Bernáth Aurél: Reggel (Ablak), 1927
Paizs Goebel Jenő: Aranykor (Önarckép galambokkal), 1931

NÉZELŐDJ TOVÁBB ITT!