Az interneten található a mellékelt dokumentum Diósjenőről, amelyben Biró István úr városokat és községeket villamosító vállalata arra szólítja fel a nógrádi elöljáróságot, hogy bevételezze, és címére megküldeni szíveskedjék Konch Zsigmondné zsidó volt nógrádi lakós (sic!) augusztusi villanyszámlájának ellenértékét.

Megdöbbentő holokauszt-dokumentum Diósjenőről

Cinikus kisszerűségében megdöbbentő dokumentumot olvasunk. Ez itt Diósjenőről származik, de minden bizonnyal százával, ha nem ezrével születhettek országszerte hasonló felszólítások.

1944-ben történt meg a magyar történelem legborzasztóbb, megbocsáthatatlan gaztette, amelyet a magyar állam, annak szuverén, törvényesen megválasztott kormánya, állami apparátusa rendelt el és hajtott végre magyar állampolgárok, köztisztviselők, rendészeti, egészségügyi és közlekedési alkalmazottak szakszerű és lelkes közreműködésével, megdöbbentő aktivitással és hatékonysággal, a lakosság általában néma, közönyös asszisztálása mellett. A magyar állam saját ártatlan állampolgáraira rontott, azokat küldte cinikus kegyetlenséggel, megfontolt terv- és szakszerűséggel a halálba.

Jól tudta a kormányzat, az államapparátus, mi lesz az eufemizmussal deportáltaknak nevezettek sorsa: a végső megoldás, a gázkamrák kínhalála. A magyar csendőrség brutalitása még az ideérkezett német megbízottakat is megdöbbentette. De ez a dokumentum azt is elárulja, tudták ezt az egyszerű emberek is. Jól tudta ezt Biró István ügyvezető is, és nem is szégyellte, hiszen levelében 1944. szeptember 19-én már Konch Zsigmondné zsidó volt nógrádi lakósról és visszahagyot vagyonáról ír. Az a visszahagyott vagyon már valaki másokat gyarapított, Konch Zsigmondnénak arra már nem volt szüksége, abból kifizethető lett az egy pengő egy fillér tartozás, kár ne essék.

Nem tudhatom biztosan, Konch Zsigmondné sorsa mi lett. Azon szerencsés kevesek közé tartozott, aki túlélte a rettenetet, vagy a haláltáborba érkezve azonnal a gázba került, esetleg hosszú hetek szenvedése után pusztult el flekktífuszban vagy éhen halva, vagy egy náci gyilkos golyója hozta számára a megváltó halált. Talán vannak még Diósjenőn, akik tudják, ki volt Konch Zsigmondné. Fiatal házas volt-e, többgyermekes édesanya vagy unokáiban boldogságát lelő nagymama, aki békés öregségről álmodozott? Talán azt is tudják, ki volt Biró István.

Konch Zsigmondné fizetési mulasztás vétségében volt elmarasztalható, tartozott a villanyszámlával a városokat és községeket villamosító vállalatnak, mely cég joggal várta el a szolgáltatás ellenértékének kiegyenlítését. Konch Zsigmondné sajnálatosan már nem volt abban a helyzetben, hogy vétkes mulasztását maga tegye jóvá. Ám Biró 1944-es kérelme bizonyára elintézést nyert, az egy pengő egy fillér elmaradt áramfogyasztási díjat rendben megkapta a példaszerűen működő államapparátustól, kára nem esett.

Vasvári Zoltán