John Berger "Korunk festője" című regényének főszereplője, a magyar származású, Angliába emigrált Lavin János fiktív életének eseményein, művészi karakterén és politikai, ideológiai nézetein finoman árnyalt hasonlóságokkal tűnik át az ekkoriban Londonban élő Péri László valóságos figurája.

Persze minden megfelelés ellenére Berger műve sem egyértelműen kulcsregény, hiszen – Szebek Miklós szavaival az "Iskola a határonból" – a regényírók „bonyolult módon kotyvasztják össze hőseiket önmagukból és még egy csomó más, eleven vagy holt ismerősükből.” Másrészt éppen a Péri által is képviselt konstruktivizmus művei társadalomformáló, közösségi utópiáikkal az őket létrehozó művész életviszonyainak fontossága, az életrajz műalkotást értelmező ereje ellen is lázadnak. A geometrikus formák szigorúan szerkesztett rendje a személyes kézjegy kiiktatásával ellene mond a hagyományos táblakép ábrázolási gesztusai és témaválasztásai szubjektívizmusának. A vonalak és formák konstrukcióiban az organikus élet, s vele a művész élete sem komponense a műnek. Erre utal Péri modern ipari technológiát idéző, de azt az arte povera módjára elszegényítő anyagválasztása is. A beton művészi modernitása építészetté formálja a képet, mely a relief révén lép ki a konvencionális festmény síkjából és – Frank Stella „formázott vásznait” évtizedekkel megelőlegezve – zárt keretéből.



A térkonstrukciók motívumai a térbe nyíló, teret nyitó irányvonalak mozgást inspiráló vektorai. „Könnyen egymáshoz mérhető a szerkezet és a mozgás: de hogyan lehet a szerkezetet mozgássá formálni? A kubisták meglátták a problémát, de csak a megoldás alapvonalait vázolták fel. Mindent a felszínbe építettek be; ma ennek legalább felét vissza kell szorítani.” – írja naplójában a regénybeli Lavin János. A "Térkonstrukciók" mozgásillúziója Péri művészetében a szerkezeti elemeken túl a relief filozófiája. Ahogy a dombormű, anyagának visszahúzó erejét leküzdve kiemelkedik az alapsíkból a térbe s mindig mintegy kibontakozás közben látszik, úgy lépne ki társadalmi aktivitása révén az 1920-as évek konstruktivizmusa a tisztán művésziből a politikai nyilvánosság tereibe.



Péri László, miként a regény Lavin Jánosa is a korszak baloldali művészeinek sorsát élte: rövid magyarországi művészi-politikai szerepvállalás után emigrációba kényszerültek. 1916-ban tagja volt a Gallilei Körnek és Kassák MA körének. 1919-ben Bécsen át Franciaországba menekült. 1920 körül a Szovjetunióban munkáslakótelepek tervezésében vett részt. 1922-től Berlinben élt, s Moholy-Nagy Lászlóval a Der Sturm galériájában állított ki.

1933-ban feleségével London Hampstead negyedében telepedett le. Visszatért a figurális ábrázoláshoz. Historizáló grafikai sorozatokat alkotott; Jonathan Swift "Gulliver utazásai" című művéhez készített illusztrációi a British Library gyűjteményébe kerültek.


„De egy dologra nem képes az absztrakt művészet. Nem tudja azt az érzelmi élményt nyújtani, amit a jó ábrázoló művészet tud, alig több, mint mesterség vagy szakma. (…) Az emberi életek és az ő kapcsolataik egymással nincs kimerítve mint téma, és nem is lesz soha.” – írja Péri 1962-ben életművére visszatekintve. A konstruktivizmus személytelenségét felváltja kései művészetében az egyéni érzelmek realizmusa, s így lehet aztán személyében a művész az egykori avantgárd, kísérletező, világreformáló mérnökből a romantika után újra ártalmatlan, magánéleti és megélhetési problémákkal küzdő regényhős, aki John Berger főszereplőjével, Lavin Jánossal mondhatja: „De valójában ő sem független. A művészek támogatása ma nem jelent többet jótékonykodásnál – és ez nem elég a normális élethez. Pénzforrásként marad a tanítás! Azoknak pedig, akiknek még e kis segély vagy e szerény szinekúra sem jutott osztályrészül, maradnak az asszonyok: a feleségek és a szeretők, akik azért keresnek, hogy a férfi a festőállvány előtt állhasson.”