2024. május 5. vasárnap
Györgyi
2020.03.29.
Ha tetszik, ossza meg másokkal is:
Vannak helynevek, amelyekről mindenki hallott, mégsem tudjuk az eredetét. Nem csupán az utca embere, hanem a tudomány is (egyelőre) nyitott kérdésnek tekinti az etimológiai feladványt. Ám még ennél is izgalmasabb, hogy mik történtek ezen a területen. A Harangos-tó környéke igazán sok rejtély tudója. Hun csontok, török dúlás, zsidó gyilkosság és a cigányváros rémisztő világa is visszaköszön a néma, mára kiszáradt, lecsapolt tó történetéből.
A Kiskunhalas dél-nyugati részén, az egykori Templomhegy mellett fekvő vizes részről egy 1930-as újságtudósítás így írt: „Koponyák, csontvázak, antik ékszerek és más értékes régiségek hevernek a halasi földekben”. Ebben az időben rendszeresen építkezések és régészeti feltárások zajlottak errefelé. Hunok régi települését, temetőjét sejtették ekkor itt. A Harangos-tó környéke régóta ismert régészeti lelőhely volt. A víz mellett letelepedő népvándorlás kori népcsoportok kedvelt helye lehetett. Megfordultak itt a szarmaták és az avarok is, de találtak itt az ősidőkből való gránit kőbaltát, edénytöredéket, urnasírra utaló jeleket is.
A víz a régi népek és vallások szemében, az életben maradás létfeltétele mellett, fontos szakrális elem is. Az 1910-es években még az izraelita hitközség itt tartott egy igen különleges vallási szokást. Az egyházi újévkor (Rós hásáná) a délutáni ima után a Petőfi utcai zsinagógából a zsidók hosszú sorban a Harangos-tóhoz vonultak bűnbánó imát mondani, amit az előírások szerint természetes vízfelület mellett kellett elmondani. A visszaemlékező szerint szép szimbolikus szertartás, és igazán egyedi látvány volt az Alsóváros utcáin végigvonuló ortodox zsidó, éneklő menet.
Több sajnálatos tragédia is fűződik a tóhoz.
A Kiskunhalas dél-nyugati részén, az egykori Templomhegy mellett fekvő vizes részről egy 1930-as újságtudósítás így írt: „Koponyák, csontvázak, antik ékszerek és más értékes régiségek hevernek a halasi földekben”. Ebben az időben rendszeresen építkezések és régészeti feltárások zajlottak errefelé. Hunok régi települését, temetőjét sejtették ekkor itt. A Harangos-tó környéke régóta ismert régészeti lelőhely volt. A víz mellett letelepedő népvándorlás kori népcsoportok kedvelt helye lehetett. Megfordultak itt a szarmaták és az avarok is, de találtak itt az ősidőkből való gránit kőbaltát, edénytöredéket, urnasírra utaló jeleket is.
A víz a régi népek és vallások szemében, az életben maradás létfeltétele mellett, fontos szakrális elem is. Az 1910-es években még az izraelita hitközség itt tartott egy igen különleges vallási szokást. Az egyházi újévkor (Rós hásáná) a délutáni ima után a Petőfi utcai zsinagógából a zsidók hosszú sorban a Harangos-tóhoz vonultak bűnbánó imát mondani, amit az előírások szerint természetes vízfelület mellett kellett elmondani. A visszaemlékező szerint szép szimbolikus szertartás, és igazán egyedi látvány volt az Alsóváros utcáin végigvonuló ortodox zsidó, éneklő menet.
Több sajnálatos tragédia is fűződik a tóhoz.
Az egyik az első világháború utáni gyűlölködésből fakadt. 1920 május 13-án, az Ébredő Magyarok Egyesületének (ÉME) kecskeméti tagjai gyűlést szerveztek és zsidóellenes plakátokat függesztettek ki Kiskunhalason. Két vagy több zsidó személy viszont nem volt hajlandó eltűrni, hogy antiszemita plakátokon gyűlöletet keltsenek, és tiltakozásul letépték az utcai falragaszokat.
Az ÉME aktivisták ezt észlelték és két zsidót, Práger Sándort és Schwartz Sándort a városi katonai barakkokba vitték. Ám a helyi katonai városparancsnok megvédte a „gyanúsítottakat”, és elengedte őket. Azt viszont nem tudta megakadályozni, hogy az ÉME tagjai még aznap, az esti órákban felkutassák és megöljék Schwartz Sándort. Volt olyan hivatalos katonai jelentés, ami szerint a gyilkosság után a tetemet a Harangos-tóba dobták.
A szélmalmokkal, malmokkal övezett Harangos-tó a dualizmusban és a két világháború között még halászható, nádban, vadkacsában bővelkedő terület volt. Ám száraz időben gyakran nagyot csökkent benne a víz. Ám ekkor még az esős évszakok visszapótolták az elvesztett víztömeget. Télen korcsolyáztak rajta, enyhébb időben mostak is benne, de szemetet is rendszeresen hordtak bele. Sokan fürdésre is használták, ami viszont tragédiával is járhatott.
1931 júniusában így írt az egyik helyi lap: „Pénteken délután hat óra tájban a Harangos-tó körül haladt hazafelé Kalmár Imre. Munkából tért haza és, közben figyelmes lett néhány kisgyerekre, akik a víz partján álltak, és éppen egyik kis társukra kiáltottak rá, hogy: ne menj a vízbe, mert te is úgy jársz, mint Teca. Kalmár Imre erre kíváncsi lett, közelebb ment a kis gyermekcsoporthoz, ahol megkérdezte, hogy miért mondták, hogy úgy jár a kisfiú is, mint Teca. Erre a gyerekek elmondták, hogy egyik játszótársuk, Vajda Teréz, akit ők Tecának hívnak, félóra előtt bement a Harangos tóba fürödni, a vízben alámerült és nem került többé elő. Kalmár rögtön rájött, hogy a kisleány belefulladhatott a tóba és miután megtudta, hogy milyen részen történt a szerencsétlenség, azonnal bement a vízbe és ott valóban rá is talált a kis, két és féléves Vajda Teréz holttestére.”
Folytatás >>
Az ÉME aktivisták ezt észlelték és két zsidót, Práger Sándort és Schwartz Sándort a városi katonai barakkokba vitték. Ám a helyi katonai városparancsnok megvédte a „gyanúsítottakat”, és elengedte őket. Azt viszont nem tudta megakadályozni, hogy az ÉME tagjai még aznap, az esti órákban felkutassák és megöljék Schwartz Sándort. Volt olyan hivatalos katonai jelentés, ami szerint a gyilkosság után a tetemet a Harangos-tóba dobták.
A szélmalmokkal, malmokkal övezett Harangos-tó a dualizmusban és a két világháború között még halászható, nádban, vadkacsában bővelkedő terület volt. Ám száraz időben gyakran nagyot csökkent benne a víz. Ám ekkor még az esős évszakok visszapótolták az elvesztett víztömeget. Télen korcsolyáztak rajta, enyhébb időben mostak is benne, de szemetet is rendszeresen hordtak bele. Sokan fürdésre is használták, ami viszont tragédiával is járhatott.
1931 júniusában így írt az egyik helyi lap: „Pénteken délután hat óra tájban a Harangos-tó körül haladt hazafelé Kalmár Imre. Munkából tért haza és, közben figyelmes lett néhány kisgyerekre, akik a víz partján álltak, és éppen egyik kis társukra kiáltottak rá, hogy: ne menj a vízbe, mert te is úgy jársz, mint Teca. Kalmár Imre erre kíváncsi lett, közelebb ment a kis gyermekcsoporthoz, ahol megkérdezte, hogy miért mondták, hogy úgy jár a kisfiú is, mint Teca. Erre a gyerekek elmondták, hogy egyik játszótársuk, Vajda Teréz, akit ők Tecának hívnak, félóra előtt bement a Harangos tóba fürödni, a vízben alámerült és nem került többé elő. Kalmár rögtön rájött, hogy a kisleány belefulladhatott a tóba és miután megtudta, hogy milyen részen történt a szerencsétlenség, azonnal bement a vízbe és ott valóban rá is talált a kis, két és féléves Vajda Teréz holttestére.”
Folytatás >>
|
|
