2020.07.02.
Janus Pannonius Múzeum

A nagy háború - egy hadifogoly naplójából

2020.06.26.
Janus Pannonius Múzeum

Életképek a századforduló pécsi piacairól

2020.06.24.
Janus Pannonius Múzeum

Szent Iván éjjelének "varázserejű" növényei

2020.06.22.
Janus Pannonius Múzeum

Háború a színházi kulisszák mögött

2020.06.19.
Janus Pannonius Múzeum

A szomjas törökök megadták magukat

2020.06.18.
Janus Pannonius Múzeum

Természet "hímezte" tojások

2020.06.18.
Janus Pannonius Múzeum

Milyen lehetett egy római kori bronz szűrőkészlet?

2020.06.15.
Janus Pannonius Múzeum

Piroska, a néprajzi osztály „édesanyja”

2020.06.10.
Janus Pannonius Múzeum

A holtest a jobb kezében egy pápai bullát tartott

2020.06.09.
Janus Pannonius Múzeum

Szombat esti láz - dédanyáink idejéből...

2020.06.05.
Janus Pannonius Múzeum

Füves asszonyok és vadvirágok nyomában

2020.06.03.
Janus Pannonius Múzeum

Díjnyertes pécsi hárfák

2020.06.02.
Janus Pannonius Múzeum

Parancsol egy piócát...?

Janus Pannonius Múzeum - Pécs
Cím: 7621, Pécs Káptalan utca 5.
Telefonszám: (72) 514-040
Nyitva tartás: Ideiglenesen zárva.
2020.03.24.
Janus Pannonius Múzeum
hír
Ha tetszik, ossza meg másokkal is:
Bortnyik Sándor festménye a festő weimari tartózkodása idején született, amikor a Bauhaus holdudvarának meghatározó alakjaként széles rálátása nyílt az avantgárd mozgalom különféle irányú törekvéseire. Talán nincs még egy olyan mű, amely finomabb és mélyebb szarkazmussal fricskázná meg korának összes művészeti törekvését, a konstruktivizmustól a metafizikus festészeten át a dadáig, mint a Zöld szamár. Nem véletlen, hogy a korszak egyetlen magyar dadaista varietészínháza, melynek kulcsfigurái között a pécsi születésű Bauhäuslert, Molnár Farkast is ott találjuk, ugyanezen a néven működött. A Zöld Szamár Színház ugyan mindössze három előadást ért meg, ám annál nagyobb visszhangot keltett, és a zöld szamár alakját azok körében is ismertté tette, akik talán sosem látták Bortnyik festményét.
Törésvonalak - Avantgárd művészet Közép-Európában
De vajon hogy kerül a csizma az asztalra – a szamár az oszlop tetejére? Légből kapott dadaista ötlet, afféle action gratuite lenne? Vagy bizonyos tulajdonságai, netán valamiféle sajátos hagyomány teszi alkalmassá e szokatlan színű igavonót arra, hogy Bortnyik a klasszikus lovas szobrok piedesztáljára állítsa?









Bortnyik Sándor (1893-1976): Zöld szamár (1924) vászon, olaj, 60x55 cm, a Magyar Nemzeti Galéria tulajdona




Tény, hogy a szamár lénye önmagában abszurd, a ló blaszfém paródiája: négy lába, hegyes füle lóhoz teszi hasonlatossá, intelligenciája talán meg is haladja amazét, és kétségtelenül birtokolja a haladás képességét is. Csak hát a vágta helyett az a kocogás... A szamár léte a fonák természet szimbóluma, kicsúfolása mindennek, ami nemes, magasröptű és költői. Don Quijote Rocinantéjének rozzant csontjai még sugallnak valamit a lovagkor poéziséből, Sancho szamaráról, Rucióról azonban ezt a legjobb akarattal sem mondhatjuk el. És akkor Zubolyról még egy szót sem szóltunk.

Kassák Lajos: 333 (1921)

A teremtés paródiájaként néz ránk a szamár Kassák Lajos 1921-es, 333 című kollázsáról is, azzal a mindent látó szemével. S ha ráadásul még zöld is, az már olyan botrányos lehetetlenség, ami már bizonyos kitüntetett státuszt biztosít viselőjének, miként azt a Borsszem Jankó 1887. január 16-i számában Fővárosi mese címmel megjelent, a csodaállat köré tanmesét kanyarító versezetének e strófája is előrevetíti:

Mert hiszen ő, kinek a színe zöld,
Olyan szamár, minőt nagy messze föld
Még nem pipált; különb társainál
S szép zöld, miként nyárban a békanyál.


Marc Chagall: A zöld szamár

Talán épp az keltette fel a művész érdeklődését a zöld szamár iránt, hogy tökéletlensége ellenére – vagy éppen amiatt – valamiképpen a kiválasztottság aurája veszi körül. Ki tudja, talán a kezébe akadt a szülői ház padlásán a Borsszem Jankó idézett száma. Vagy netán Marc Chagall 1911-ben keletkezett Zeljonnij oszel című festményét láthatta valahol, amelyen a szerencsétlen muzsik meg a felesége a kép átlójában végighúzódó, hatalmas, palackzöld színű szamárral kínlódik, amely bizarr bálványként uralkodik a festményen? És ha nem szamár volt, ami elindította az asszociációt, és nem is zöld, hanem egy kék ló? A Der Blaue Reiter kék lova, amelynek átváltozását a freudi eltolás eseteként kell értelmeznünk?

Az is lehetséges, hogy az a száz éve még általánosan elterjedt szólásmondás tette bele a bogarat Bortnyik fülébe, miszerint „zöld szamarat, pápaszemes pincért és okos patikust nem lehet találni”. (Más változatban: „zöld szamarat, okos patikust, kálvinista molnárt látni: ritkaság.”) A Nyugat 1927/7-es számában bizonyos Sziráky Judith tollából olvashatunk a móriczi naturalizmus nyomdokain járó novellát a pálinka-és fokhagymaszagú parasztok közt vegetáló, szűk látókörű vidéki patikusról, szintén „Zöld szamár” címmel, amiből kiviláglik, hogy ez a képzet a köznyelv akkori állapotában valóban szorosan kötődött a patikus figurájához. Olyannyira, hogy a Gyógyszerészi Szemle névtelen szerzője a „Kis írások” rovatban méltatlankodva említi fel a mesterségét oly méltatlan színben feltüntető „sületlen szólásmódot”.

A szólás mára kiveszett a nyelvből, a zöld szamárról többé senkinek sem jutnak eszébe a patikusok. Bortnyik félig gépre, félig gyermekjátékra emlékeztető, elnagyolt figurája azonban azóta is az abszurditás örök metaforájaként áll az oszlop tetején, és éppoly nyugtalanító, amint a pengesík takarásából az Új Emberpár holdfénybe merülő alakjára les, mint száz évvel ezelőtt volt.
Getto Katalin