Az Artpool Művészetkutató Központ a hatvanas évektől megjelenő új művészeti mozgalmaknak, irányzatoknak, köztük az ún. nem hivatalos (underground, szamizdat) művészeti törekvéseknek azegyedülálló dokumentum-gyűjteménye. A 650 folyóméternyi és a 2300 órányi digitalizált archívumi anyagban csaknem 7500 művész, művészcsoport, intézmény kutatható. Gyűjtőköre az experimentális művészetmindentendenciájára kiterjed, a teljes spektrumot lehetetlen bemutatni, vagy a gyűjteményben reprezentált művészeket felsorolni. Az Artpool kordokumentum-tár ésművészeti gyűjtemény egyben, ideális kutatóhely a hidegháború korszakának és a jelen szellemi mozgásainak a megismerésére.Az archívumban levelezések, jegyzetek, vázlatok, tervek, ötletek, interjúk, kéziratok, eredetiművek, fotódokumentumok, katalógusok, meghívók, plakátok, bibliográfiák, kronológiák, monográfiák, folyóiratok, diagramok, portfóliók, videó- és hanganyagok egyaránt megtalálhatók. A gyűjtemény sokrétűsége lehetővé teszi, hogy a fluxus, a koncept art, a performansz, a vizuális és konkrét költészet, a hangköltészet, a művészkönyv, a mail art, a művészbélyeg, a művészképeslap, a művészfolyóirat, a copy art, a kompjúterművészet, a video-művészet, a public artmagyarországi és nemzetközi dokumentumai egy helyen kutathatóklegyenek. Mindezek a Magyarországon csak itt található Altorjai Sándor, Erdély Miklós, Galántai György, Tót Endre, Ben Vautier, G.A.Cavellini, Ray Johnson, Monty Cantsin életmű-dokumentációval egészülnek ki.

A gyűjtemény története

Az Artpool előzményének Galántai György képzőművész 1970-ben megnyitott balatonboglári Kápolnaműterme tekinthető, mely 1973-ban történt karhatalmi felszámolásáig, működésének négy éve alatt a nemhivatalos és a neoavantgárd művészet központjává, a disszidens értelmiség fontos találkozóhelyévé vált. Hat évvel később, 1979-ben, Galántai György és Klaniczay Júlia - az Artpool létrehozásakor - ismét kísérletet tett arra, hogy egy, az új művészeti elképzeléseknek helyet adó alternatív művészeti intézményt hozzanak létre, akkor, amikor csak a hivatalos kultúrpolitika irányelveinek megfelelőművészetjuthatott nyilvánossághoz. 1979 és 1990 között, a tiltás és tűrés határán, számos kiállítást, illetve művészeti eseményt szerveztek; kiadványt, antológiát adtak kinemhivatalos körülmények között. 1983-85 között megjelentették az AL (Aktuális Levél / ArtpoolLetter) c. szamizdat folyóirat 11 számát, amely ma is egyedülálló forrása a korszak hazaiés nemzetköziművészeti eseményeinek. Az Artpool egyrészt a magyar kortárs művészet elszigeteltségét, információhiányát kívánta feloldani, másrészt felvállalta az akkori kultúrpolitika által háttérbe szorított, nyilvánossághoz nem jutó magyarországi művészeti események dokumentálását.Visszamenőleg is gyűjtve a dokumentumokat egy olyan archívumot hozott létre, mely a jövendő művész- és művészettörténész-generációk számára lehetővé teszi, hogy folytatói legyenek ahatvanas-hetvenes-nyolcvanas évekszellemi és művészeti erőfeszítéseinek.Az Artpoolprojektet az alapítók eredetileg „avantgárd művészeti archívumként" határozták meg, ami azt jelentette, hogy az intézmény atársadalmi aktivitás új formáit keresi, eseményeket szervez, alakító módon részt vesz szellemi folyamatokban, mindezt pedig dokumentálja, archiválja és az információkat szabadon áramoltatja.

Az Artpool Művészetkutató Központ már ötödik éve a Szépművészeti Múzeum részeként működik, és múzeumi keretek között képviseli tovább a kortárs művészet és a művészeti kutatás gyakorlatát, ettől az évtől pedig a Szabolcs utcábanlétrejövő Közép-Európai Művészettörténeti Kutató Intézet (KEMKI) részeként folytatja működését.

Az évforduló kapcsán és az Artpoolt is magában foglaló Közép-Európai Művészettörténeti Kutató Központ ez évre tervezett létrejötte alkalmából nemzetközi konferenciának ad otthont a Szépművészeti Múzeum. Február 20-án, csütörtökön nyíló, kétnapos tanácskozásra több mint 50 nemzetközi hírű kutató jelentkezett. A tanácskozás célja, hogy feltérképezze az Artpool történetének és jelen művészetkutató munkájának kontextusait a művészarchívumokkal, a progresszív muzeológiával, és a hidegháború művészeti színtereinek és hálózatainak történetével foglalkozó nemzetközi, transznacionális kutatások körében.