Isonzo és környékének egyik turisztikai vonzereje abban rejlik, hogy tényszerű, megdöbbentő hitelességgel mutatják be az arra látogatóknak az első világháború minden regionálisan kapcsolódó részletét. A történelmi eseményre szakosodott kutatók – változatos tudományágak képviselői – egy-egy témát emelnek ki (pl. az írás szerepét az első világháborúban, a vízellátás mikéntjét és jelentőségét, háború miközben a nők otthon…), így olyan oldalát mutatják a Nagy Háborúnak, amelyeket a történelemkönyvek elvétve sem említenek. Az egyik legmeghökkentőbb talán az a múzeum, ahol a dolgozók az első világháborús leszármazottak történeteit gyűjtik.

Az olasz kiállítás kurátora: Gianfranco Simonit magángyűjtő első világháborús tárgyainak egy részét már ismerheti a magyar közönség, mivel a Hazatérnek kiállításon bemutattuk (Kecskeméti Katona József Múzeum, 2014. július 31. – 2015. február 15., illetve Móra Ferenc Múzeum, 2015. március 28. - június 21.). Az akkori tárlat egyik szekciója a háború idején a lövészárkokban és a táborokban készült emléktárgyakra koncentrált.

A Művészet és propaganda a Nagy Háborúban című kiállításon olyan professzionális művészeti, illetve művészi igénnyel, másrészt az alkotás és teremtés szükségességével elkészített tárgyakat látunk, amelyek vizuálisan fejezik ki nemcsak a belelátás, a szép meglátásának lehetőségét (pl. amikor egy katona mobil kézioltárt készít töltényekből), hanem a borzalom analízisét és dokumentálást is. Gianfranco Simonit a plakátokból, újságokból és tárgyi rekvizítumokból kikerekedő történetbe beleszőtte Mednyánszky László egyes olajfestményeit és akvarelljeit is, kölcsönzött ugyanis a Kecskeméti Katona József Múzeum Képzőművészeti Gyűjteményéből tizenkét műtárgyat. Ezek egykor az ún. Farkas-Glücks hagyatékkal együtt kerültek a múzeumba, mivel Wolfner József kiadóvállalat tulajdonosként gyűjtött, támogatta Mednyánszkyt, majd fia, ifj. Farkas István tanításával is megbízta a festőt.

Mednyánszky László (1852, Beckó – 1919, Bécs), a müncheni és párizsi tanultságú báró hadifestőként dolgozott a szerb, orosz, galíciai és isonzói frontokon. Mednyánszkyt nem a háború vezette Itáliába. Családja az 1870-es években a Genova melletti Pegliben bérelt villát. 1878 késő őszén családjával Itáliába indult. Rómában bérelt műtermet s 1881 tavaszáig tartózkodott itt kisebb - nagyobb megszakításokkal, amikor is felkereste Nápolyt, Szicíliát. 1914-ben, a katasztrófák iránt mindig is megszállottan érdeklődő festő a háború kitörésének hírére azonnal be akart vonulni, de élemedett korára való tekintettel kérését elutasították. Sógora járt közben érdekében Tisza István miniszterelnöknél, s végül mint a Budapesti Hírlap és az Új Idők rajzolója indulhatott szeptember 7-én a galíciai frontra. 1917 őszéig kisebb megszakításokkal folyamatosan a frontokon tevékenykedett, mint hadifestő: Galíciában, Belgrádban és az Isonzónál, ahol meg is sebesült. 1917 októberében akut vesebaja „egyre súlyosabb stádiumba lépett”, ezért kórházi ápolását és szanatóriumban történő utókezelését kérte orvosa.

„Ha mindennek vége lesz már, a háborúnak vége lesz, mi következik azután??? 1) Festészetben leginkább az arckép és a háborús jelenetek fognak kelleni. 2) Nagy társadalmi mozgalmak várhatók, ezek nemzetiségi mozgalmak és egyéb elméletek lesznek divatosak. Ezen a téren lehet majd hasznost és rosszat tenni. Még a határozott Tendenzmalereinek is lesz helye és jogosultsága.” (részlet Mednyánszky naplójából, 1915. március 9. Brzesko)

Mednyánszky László Feljegyzései 1877 – 1918: Válogatás a festő kiadatlan naplófeljegyzéseiből. (szerk. Bardoly István.) Magyar Nemzeti Galéria, Budapest, 2003, 288., 382-383. p.


Helyszín: Olaszország, Romans d’Isonzo, Casa Candussi Pasiani, Piazza Garibaldi 6

Látható: 2015.október 24. és 2016.január 10. között

Rendezte: Gianfranco Simonit magángyűjtő