70 évvel ezelőtt, 1945. május 5-én hunyt el a mauthauseni koncentrációs táborban Buday-Goldberger Leó, a 20. századi magyar gazdasági és közélet kiemelkedő alakja. Amellett, hogy az általa vezetett gyár a két világháború közötti magyar textilipar egyik legjelentősebb és a legsikeresebb vállalata volt, 12 éven keresztül az Országgyűlés Felsőházának képviselőjeként és számos országos szervezet, hivatal és egyesület elnökségének tagjai között tartották számon.

Goldberger Leó a mai Fasori Evangélikus Gimnázium elődjében, a Budapesti Evangélikus Gimnáziumban végezte a középiskolát, majd Budapesten és Lipcsében jogot tanult. 1900-ban avatták a jogtudományok doktorává. Testvére, Antal korai halála miatt, a jogi pályát elhagyva belépett a család által működtetett cégbe, ahol 1908-ban vezérigazgatóvá, majd 1920-ban elnök-vezérigazgatóvá választották. Tehetségének, tudásának és innovatív szemléletének köszönhetően vált a Goldberger-gyár a két világháború közötti magyar gazdaság egyik legjelentősebb textilvállalatává. A gyárban világhírű szakembereket alkalmazott és vezetőségében az ország több prominens személyisége is helyet kapott. Goldberger Leó sikereinek titka egyrészt annak volt köszönhető, hogy nem kizárólag a textilipart érintő változások foglalkoztatták, hanem a globális gazdasági folyamatokat is figyelemmel kísérte. Részben ennek eredményeként jutott arra a következtetésre, hogy igazán sikeressé csak egy vertikális vállalat létrehozásával válhat, amelynek megvalósítását – fonoda, szövöde és nyomógyár kialakításával – az 1920-as években vitte véghez. Több mint négy évtizedes tevékenysége során a gyárat világcéggé fejlesztette. Az 1930-as években az ország egyik legjelentősebb exportcégévé váló vállalat közel 50 országba – olyan jelentős textilhatalmakhoz is, mint Anglia, Franciaország, Olaszország – szállította a termékeit. Az export mellett jelentős nemzetközi kapcsolatokat alakított ki, köztük a németországi Bemberg céggel, amelynek eredményeképpen számos világhírű textíliát készítettek. Mind közül talán a legismertebb a Parisette műselyem volt: „A szegény nő luxusa, a gazdag nő öröme, a demokrácia diadala a divatban.”

Gazdasági szerepe mellett közéleti és társadalmi tevékenysége is a korszak kiemelkedő személyiségévé tették, hiszen amellett, hogy 1932 és 1944 között tagja volt az Országgyűlés Felsőházának, a Horthy-időszak egyik legbőkezűbb adakozójaként számos jótékony esemény résztvevője és szervezője.

1944. március 19-én a GESTAPO az elsők között hurcolta el Vörösmarty téri otthonából, és magyarországi fogva tartása után előbb egy Bécs melletti gyűjtőtáborba, május 5-én pedig Mauthausenbe került, ahol kereken egy évet töltött embertelen körülmények között.

A 20. század második felének mellőzöttsége után a Goldberger-gyár egykori területén működő, az Óbudai Múzeum kötelékébe tartozó Goldberger Textilipari Gyűjtemény új, 2013 szeptemberében megnyílt állandó kiállításával emlékezik meg a gyár és a család, köztük Buday-Goldberger Leó történetéről.

Az idei év elején szintén a múzeum gondozásában megjelent Guba Ildikó: „A halál nem program” c. könyve, amely hiánypótló munkaként mutatja be az utókornak Goldberger Leó életét, tevékenységét és a korszakban betöltött kiemelkedő szerepét.