Dr. Keszi Kovács László festőművésznek készült; Iványi-Grünwald Béla, Glatz Oszkár és Rudnay Gyula mesterektől tanulta a képlátást, a színek, a fény és az árnyékok szerepének alkalmazását a képi megjelenítésben. A filmezéssel 1932-ben, a Néprajzi Múzeumban dr. Gönyey Sándor népi tánc és szokásfilmezései során találkozott.

1936-ban a franciák forgatták a Bujba Taras c. filmet a Hortobágyon, ott segített a statisztéria összeszedésében és mozgatásában. Ugyanekkor forgatták Hortobágyon A komorló c. filmet, amely forgatása során az operatőri munka fogásait leste el Höleringtől, aki a filmet készítette, illetve felvételeiből összeállította. A fordítós 16 mm-es filmek előhívását a Néprajzi Múzeumban Gönyeyvel együtt tanulta meg.

1937-ben ösztöndíjjal került Finnországba.

Finnországban a néprajzi filmezésnek már 1900-tól kedődően komoly hagyományai és gyűjteményei voltak, sőt 1936-tól már működött a Néprajzi film Részvénytársaság is, amelyet a tudósok és az értő nagyközöség pénzéből hoztak létre. A finn néprajzi filmezés atyamestere dr. Sakari Palsi volt, aki 1909 és 1910 között a tudós Ramstedt professzorral végig utazta Mongóliát és Szibéria nagy részét, ahol rengeteg kitűnő fényképet és - kézi forgatású normálgéppel - sok száz méter filmet is készített.

Palsi archeológus-kulturtörténészként volt munkatársa a Finn Nemzeti Múzeumnak és mint ilyen, 1916-ban a Távol Keleten, a Csukcs félszigeten forgatott filmeket. 1937-ben a finn néprajzi filmezés már egy normál Döbri és egy 16 mm-es Paillard-Bolex felvevővel rendelkezett, és a hangot egy Telefunken rendszerű berendezéssel készítették. Ez időben már Palsi mellett dolgozott Eino Makinen is mint operatőr-rendező.

Két év után hazatért, majd a Néprajzi Múzeumban dolgozott.

Keszi Kovács László két évet töltött Északon. Ezalatt részt vett a finn és észt néprajzi film- és hangfelvételek munkáiban, és elsajátította az ottani módszereket és a technikai, az operatőri stb. munkák minden fogását.

Hazajövet, 1939-ben a Néprajzi Múzeum státuszában nyert kinevezést, ahol nemcsak az Ethnológiai adattárat szervezte meg, hanem kezdettől fogva szorgalmazta és Gönyeyvel (saját zsebből) végezték a néprajzi filmezést is. Mint Györffy István tanársegéde ugyanakkor az egyetemen is tanította az adattár és a néprajzi film- és hangfelvétel fontosságát.

1940-ben a Kolozsvári Egyetem intézeti tanárává és az ott létesített Erdélyi Tudományos Intézet Néprajzi Osztálya vezetőjévé nevezték ki.

Első dolga volt, hogy a Finnországban tanultakat a gyakorlatba is átvigye. Felszerelte intézetét Paillard-Bolex felvevő- és vetítőberendezéssel, valamint Telefunken hangvágó felszereléssel, sőt - hogy hallgatói is elkezdjék a filmezést - vett egy 9 és fél mm-es Pathée filmezőgépet.

1944 után a Teleki Pál Tudományos Intézetben, majd a Néptudományi Intézetben, 1949-től kezdve pedig - mint akadémiai státuszban lévő önálló tudományos kutató - az egyetem Néprajzi Intézetében dolgozott.

"lopott" filmekre népszokásokat és népi gazdálkodási anyagot forgatott.

1945-től kezdve a megmentett Bolex felvevővel és a Telefunken vágóval, majd 1947-től egy 11.000 forintért vett Wirwey drótos magnetofonnal, főleg táncfelvételeket készített a Magyar Táncszövetség részére és "lopott" filmekre népszokásokat és népi gazdálkodási anyagot forgatott.

1948-ban a Talpalatnyi föld c. film szakértője, a helyszín kiválasztója volt, és részben a statisztéria összeszedése és betanítása, elrendezése munkáit végezte. Ettől kezdve gyakran kérték ki tanácsait népi tárgyú filmek készítése során és még gyakrabban volt zsűritag kulturális és oktatási célra készült filmek elbírálásában és amatőr filmfesztiválok munkájában. Több alkalommal volt szakértő Lakatos Vince, Kis József és mások néprajzi filmforgatásain is.

Ahogy a lehetőségek adódtak, igyekezett folytatni a néprajzi filmezést is.

Részt vett a népszokások, népi táncok filmezésében is. Az Ecseri lakodalmast Rábai az ő felvétele alapján és tanácsai szerint állította színpadra.

A néprajzi filmezés költséges feladat, és kevés a szakemberek között az olyan, aki "képileg is látni képes" a nép sokrétű munkáját, szokásait, egyszóval a népélet teljességét. Sajnos létezik "képtelen néprajzi előadás és írás" e hazában. Keszi Kovács László azonban ennek ellenére is szorgos szószólója és művelője volt a néprajzi filmezés ügyének és gyakorlatának.